Esti Kornél - Megrántom a zsinórt

fekete toll van nálam s majd egyszer meglátom
mit kezdjek magammal mikor jól megbánom
pedig nem bántam meg semmit sót nyaltam le sokszor
kezemről de mindegy úgy se lehetsz doktor

aki azt mondja majd nekem hogy 130/60 meg hogy
mondjam a taj-számom meg legyen jó sok paplan
a szív fölött, de mégis voltam én már jobban
minden este itt ülök kapar a papír halkan

mert WC-n sűrűn vagyok s néha elalszom rajta
de nagy dolgom végeztével még nem mondták hogy baj van

most épp megrántom a zsinórt, lecsúszik a csoda
mondom mindegy, szevasz! úgyis lehúzlak naponta
felemelem karom segítek magamon
lerántok egy angyalt hisz az ő lába sincs talajon

nem szól ő egy szót sem ő is olyan mint én
de remélem csak álom s egyszer mindezt újból kitalálom

na képzeld mit álmodtam, Sárkány voltam jó nagy
Meg felhőt reggeliztem, S pofont adtam a Holdnak,

Annak, aki engem rondának és nagynak
Nevez és kinevet, hogy nézd már milyen bamba

Hogyha ronda vagyok tényleg, bebábozok egyszer
És egy virág szagú, rovarszerű okádja majd le tested.

Szép leszek majd akkor, persze ronda nagy hazugság,
Mert égő szerelem nélkül szárnyatlan szabadság…