Supernem - Generáció

Járod az utcát, kutatod és követed a jeleket
keresed a tieid, hordod a hajakat, a színeket
rád néz valaki, de ő nem az akin látszik
tudja nem tud valamit
hogy félrevezessen átver és alakít valakit

Ordít rád, de úgy sem ért,
a mi generációnk többet élt
nem kell nekünk bölcsesség
az utcán tanultuk meg rég.
Minden fal megroppan,
ha együtt lépünk megdobban
az ősök kértek csak nehogy elcseszd,
a valóság szólt a képzelethez.

Járod az utcát, hajtod az ismert helyeket
Ugyan az az ajtó, mégis bevered a fejedet
Játszik a zenekarod nézed a kirakatot lenne valaki
De most még nem akarod
Hunyd le a szemed és változtasd meg az alakod

Ordít rád, de úgy sem ért,
a mi generációnk többet élt
nem kell nekünk bölcsesség
az utcán tanultuk meg rég.
Minden fal megroppan,
ha együtt lépünk megdobban
az ősök kértek csak nehogy elcseszd,
a valóság szólt a képzelethez.

Ordít rád, de úgy sem ért,
a mi generációnk többet élt
nem kell nekünk bölcsesség
az utcán tanultuk meg rég.
Minden fal megroppan,
ha együtt lépünk megdobban
az ősök kértek csak nehogy elcseszd,
a valóság szólt a képzelethez.

Ordít rád, de úgy sem ért,
a mi generációnk többet élt
nem kell nekünk bölcsesség
az utcán tanultuk meg rég.
Minden fal megroppan,
ha együtt lépünk megdobban
az ősök kértek csak nehogy elcseszd,
a valóság szólt a képzelethez.