Veled, Uram! (rockopera) - A végső út

Vászoly szelleme: Ó, István régi nóta,
Talján és német fogja.
S nem voltál jó magyar király!

István: Szolgáltam az Istenem,
S az országomat,
Bízom, hogy a nemzetünk,
S e nép fennmarad!

Zobor táltos szelleme: Napnak lángja,
Hadúr a csatában,
Vidd el a hírünk!
Holdnak fénye, magyari vezére,
Gyújtsd meg a szívünk!
Jézus képe, idegen a lelke,
Vádol, mert élünk.

István: Isten útján nincs magyar, s nincs idegen,
Isten színe előtt lesz ítéletem.

Imre herceg szelleme: Hát múljon a szégyen,
Senki se féljen,
Válassza jó sorsát!
Kérjük az Istent segítse népünk,
még ezer éven át!

István: Boldogságos gyermekem,
Édes fiam,
Indul hozzád jó atyád,
Hamarosan...

Gellért: Utolsó útra, ha készülsz István,
Vétkeid alól feloldozlak téged,
Ám mielőtt utadra engedlek,
Urunk és Istenünk színe előtt,
Érintse tested az utolsó kenet.

Uram, nagy a Te hatalmad,
Nyújts a szenvedőnek vigaszt,
Lám nem enyhül az átok,
Gyújts a lelkekben világot!

István: Kérlek, Boldogságos Mária,
Nézz e kis Magyarországra,
Védd és oltalmazd a népét,
Bocsásd meg minden gyöngeségét...

E szép, gyönyörű ország,
Királya fordul hozzád,
Boldogasszonyunk, légy patrónusunk,
Urunk előtt...
Szíved szerint...
Dicső legyen mindig Veled!