Szenes Iván - A Vipera utca 100.

A Vipera utca száz,
Egy tipikus pesti ház,
Amelyre tisztes ősz atyám,
S a pesti Kik vigyáz.
A Vipera utca száz,
Az szorosan vett hazám,
Mert ott vagyok én,
Tíz, húsz éve,
Házmesterleány.
S mert a rangom,
Támogatja hangom,
Így hát egyszavamra
Csend terem a gangon.
A Vipera utca száz,
Nem gyönyörű, nem csodás,
Bár van benne Patyolat,
De hull a vakolat,
Szóval egy pesti ház.

(próza)
Bocsánatot kérek. Még be sem mutatkoztam. Ibolyka vagyok, a házmesterleány. Édesapámmal együtt a házmesterség nemes mesterségét űzzük. Mellék és fő kereseti forrásunk a kapupénz, amit rendszerint tarifa szerint szoktunk megköszönni. Pl. egy forintnál azt mondjuk: „na ebbe se szakadt bele”. Ötven fillérnél azt mondjuk, amikor a lift már vele az első emeletnél tart: „hogy szakadna le veled az a Wertheimer!”. Szóval így tovább. Egyébként megvallom Önöknek, nem szeretek éjszaka kaput nyitni, mert ilyenkor mindig meg szokták csipdesni az arcomat, mindig ilyenkor tűnik fel mindenkinek a szépségem. Érdekes, a papa szépsége soha nem tűnik fel senkinek. Na, de különben is mit beszélek, eléneklem, hogy kik laknak a házban.

(vers) A földszinten van egy szabó,
Aki most lett igazgató,
Mellette egy igazgató,
Aki viszont most lett szabó.
Vele szemben vénkisasszony,
Tölcséres nagy gramofonnal,
Lakógyűlés idején ő,
Meleg vizet s bosszút forral.
Jön az emelet, az első,
Ott lakik egy maszek cserző,
Feleséggel, nyolc gyerekkel,
Isten tudja, mikor cserz ő.
Mellette egy nyugdíjas él,
Kicsi csomag, kicsi levél,
Tele mindenféle jóval,
Kávéval és kakaóval.
Éppen ezért ő a sláger,
Úgy hívják, hogy Ikka káder.
Csendes hentes,
Író, bíró,
Jól kereső, síró, rívó.
Ahány ember, annyi féle,
Van egy bérház életébe.

(Refr.)A Vipera utca száz,
Egy tipikus pesti ház,
Amelyre tisztes ősz atyám,
S a pesti Kik vigyáz.
A Vipera utca száz,
Az szorosan vett hazám,
Mert ott vagyok én,
Tíz, húsz éve,
Házmesterleány.
S mert a rangom,
Támogatja hangom,
Így hát egyszavamra
Csend terem a gangon.
A Vipera utca száz,
Nem gyönyörű, nem csodás,
Bár van benne Patyolat,
De hull a vakolat,
Szóval egy pesti ház.

(próza)
Bocsánatot kérek, megint csöngetnek. Azt hiszem ez az undok Kovács jön haza, az első emeletről, aki állandóan csipkedi az arcomat és én ezt nem akarom semmiképpen elmulasztani. Sietek.

Vége.