Szenes Iván - Az ezredes dala

Most jöttem Indiából,
Bölcs indus otthonából,
Huszonnyolc évig éltem ott.

Előttem folyt a Gangesz,
Tudtam, hogy ebből rang lesz,
Kaptam egy láda csillagot.

Egy öreg ezredesnek,
Kit többször megsebeztek,
Ritkán jut nagy megélhetés.

Szűkmarkú brit oroszlán,
Hiába is morogsz rám,
A nyugdíj borzasztó kevés.

All right, ezredes úr,
Engedetlen közlegény,
Bizony az élet.

All right, ezredes úr,
Ebből ifjú hadnagy
Már sosem lehet.

Kint éltem Indiában,
De sajnos mind hiába,
Nem lettem sokkal bölcsebb én.

Tanultam mister Buddhát,
Olvastam Káma Szutrát,
Nem lettem ügyesebb legény.

Ok nélkül, vagy tán okkal,
Baj volt az asszonyokkal,
Csak egyszer érdekelt egy lány.

De az is olyan régen,
Már arra sem emlékszem,
Hogy igaz volt egyáltalán.

All right, ezredes úr,
Engedetlen közlegény,
Bizony az élet.

All right, ezredes úr,
Ebből ifjú hadnagy
Már sosem lehet.

Most jöttem Indiából,
A hindu hőgutától
Örökre elbúcsúztam én.

Majd egyszer róla írok,
hogy koplaló fakírok
Éhesen bámultak felém.

Az indusoknak így jó,
De mérges minden kígyó,
Mivel hogy szent csak a tehén.

És mert a maharadzsák,
Kincsüket másra hagyják,
Csak ez a bölcsesség enyém.

All right, ezredes úr,
Engedetlen közlegény,
Bizony az élet.

All right, ezredes úr,
Ebből ifjú hadnagy
Már sosem lehet.