Szenes Iván - Bocsánat, hogyha kérdem

Látszólag nem változott semmi,
minden a megszokott helyén.
Lám, még a fényképem is itt áll,
semmi sem hiányzik, csak én.
Ha ugyan egyáltalán hiányzom.
Ki tudja?

Bocsánat, hogyha kérdem,
hogy ő miért és én miért nem?
Nem tudom, mért teszem,
mégis kérdezem:
Milyen lehet az életed,
hogy bírod nélkülem?

Bocsánat, hogyha fáj még,
oly szívesen utánad járnék.
Nem tudom mért teszem,
mégis kérdezem:
Milyen lehet az életed,
hogy bírod nélkülem?

Bocsánat, hogyha fáj még
Oly szívesen utánad járnék
Nem tudom mért teszem,
mégis kérdezem:
Milyen lehet az életed,
hogy bírod nélkülem?

Majd egyszer jössz te még,
és újra kezdenéd
a kettőnk félbetépett
nagy történetét.
Én téged újra várnálak,
s a karjaimba zárnálak,
a te csókjaidból nékem
soha nem elég.

Bocsánat, hogyha kérdem,
hogy ő miért és én miért nem?
Nem tudom, mért teszem,
mégis kérdezem:
Milyen lehet az életed,
hogy bírod nélkülem?

Bocsánat, hogyha bízom
És ami volt, most visszahívom
Nem tudom, mért teszem,
mégis kérdezem:
Milyen lehet az életed,
hogy bírod nélkülem?

Bocsánat, hogyha kérdem,
hogy ő miért és én miért nem?
Nem tudom, mért teszem,
mégis kérdezem:
Milyen lehet az életed,
hogy bírod nélkülem?

Bocsánat, hogyha kérdem.