Egyéb szövegek - Kedves Anyu és Apu

Kedves Anyu és Apu!

6hetesen magatokhoz vettetek,sokat játszottam a gyerekekkel és nagyon boldog voltam Veletek.

Ahogy nőttem,egyre nőtt a mozgásigényem és vele együtt az étvágyam is. A gyerekek nem akartak

velem játszani,ha odamentem egy simiért,sokszor még belém is rúgtak. Aztán egy nap beültettetek a

kocsiba.Én olyan boldog voltam,végre hónapok óta először látok mást is a kennelen kívül.Az

autópálya szélén álltunk meg.Eldobtátok a labdámat.Futottam utána,de mire visszaértem Ti már

sehol sem voltatok.Kétségbeesetten rohangáltam a kocsik között,labdával a számban.Az autósok

dudáltak,de volt olyan is,aki még rá is gyorsított.Ki akartam futni az út szélére,mert nagyon

féltem.Hirtelen egy hatalmas ütést éreztem az oldalamon és többet nem tudtam

felállni.Nagynehezen kikúsztam az út mellé.Próbáltam utánatok menni,de nem sikerült.Körülöttem

minden véres volt.Fáztam,sötét volt és féltem.A labdámat még mindig fogtam,biztos voltam

benne,hogy visszajöttök értem.Hiába nyüszítettem,ugattam,senki nem állt meg segíteni.Több órás

fekvés után megállt mellettem valaki,nem törődve a vérrel és a sárral,betett az autóba.Egy fehér

köppenyes férfi szaladt a kocsihoz,amikor megálltunk.Már csak a fejét csóválta.Új gazdám,aki

15perce ismert,nagyon sírt és megölelt.Csak akkor engedtem el a labdámat,hogy megnyaljam a

kezét,hogy azt tudjam neki mondani:"Köszönöm".Aztán elaludtam,az utolsó dolog,amit

hallottam,gazdám kétségbeesett zokogása volt.Már nem félek,nem fázom és nem fáj semmim sem.

Meghaltam.Talán ha nem rágom szét a cipőket és nem eszem annyit,még mindig élhetnék...