Riddler - A kard éle

adj egy beatet Noma, lesújtok mint egy viking
megint kinyílt a Korridor, begyújtok minden cityt
a lángjával, fényben ragyog a színpad
én a fejekben élek,nem kell sajtó visszhang
kabaré a hiphop, ócska fórumos vircsaft
ha elindulnék felé,ezért fordulok vissza
ezért tűnök el évekre,ezért szarok a szcénára
ha vissza is nézek,fáklyát b*szok a szénára
nagy most az étvágyam, befallak mint pacman
a magyar repp halott, és a pofám a kegyszer
ha idézem a szellemét, a szobám a tetthely
volt egy pár album amit az oltárra tettem
ha hallgatsz tudod,nem a szófosásra mentem
a lelkem részegül meg,és okád a trekkre
egy életet a '84-es harcos szagáját
haladok az ösvényen,amit a szablyám vág


Refrén:
nem értheted, miért látok mindent a kardélen
miért landol papíron minden egyes agyrémem
miért érzem mindig magam a rohadt harctéren
egy hangot hallok folyton: ez fogva tart téged...

a hétköznap a saját fejemben tart rabláncon
ha kapok egy kulcsot,szó nélkül használom
ekkor megszűnik minden, ütök a teremben
vagy zenével adrenalint küldök az erekbe
felizzik az agyam, füstöl a kemence
Nóniusznál a hangom üvöltöm rekedtre
faszom a reppedbe ha gyenge vagy koccoljál
úgy válok állattá mint az X-men-ben Rozsomák
szokj hozzá, ilyen vagyok, mi van? Ne nézzé'
ez nem Vivás plasztik szar, haver ez nehézfém
nem attól jó, hogy vannak benne meztelen k*rvák
és sosem válik langyos tini, szerelmes húggyá
ezzel lesz tele a kukám, és nem rozsdás a pengém
minden sorom ostoba koponyákat ver szét
ez vagyok ez van erre kódolták az elmém
így alakítom a végén horrorá a mesét
a holló szárnya elér, árnyat borít rád ha napon vagy
a legképtelenebb rémsztorik válnak valóra
kéretlenül ömlik ez,nem azér mer' más azt mondta
sodródom az árral, nincs kontroll alatt a tollam

Refrén