Punnany Massif - Sirató

Látom az arcodon rég a fájdalom ült meg,
Siratod a népet, a rosszat nem te kérted
Ne bánkódj magyar, jön még jobb is e világon!
Nem egyedül élsz törékeny lélek a szilánkon..
Magyar! Életen át ne bánkódj!
Magyar! Higgy és bízz, ez az országod, tarts ki amíg élsz!

Hazám Hazám! hallatán jöjjön belém több alprazolám
Olykor hazafi, de mégis néha hontalan mára már a parolám
Mert aki elszámol és ítél a származásunknak hallatán
Annak a tarka táj is csak barbakán, ami új az sarlatán
Egy a cél, de milyen út visz, meg mondd, Ki alkotta szabály?
Bölcs elfogad, nem erőszakra buzdítva kajabál
Eszed járjon előbb a nyelvednél, s a tettednél
Türelem, mély levegő így a harag elvetél
Mert siránkozni ér, de nem érdeme más mint a figyelem
Úszni a végtelenbe vagy part mentén körözni a szigeten
Kibeszélni, aki gyenge, ha nem elég erős, mint mi, megrúgni
Fájdalmából táplálom a családom, FÉK, ez az egy út még
Magyar magadat becsapván, ne te legyél ostoba
Ha elásod a csatabárdot, ne tudd az pontosan jól hogy hova
Búsan siránkozó vérem, testvérem beárnyékol az erőszak
Az apró örömök, az élet szépsége sem marad neked, mi erőt ad
Pedig nem vagy egyedül, hisz melletted ezernyi részlet
Nem hősködve és színvakon írnám újra képregényed

Refrén
Látom az arcodon rég a fájdalom ült meg,
Siratod a népet, a rosszat nem te kérted
Ne bánkódj magyar, jön még jobb is e világon!
Nem egyedül élsz törékeny lélek a szilánkon..
Magyar! Életen át ne bánkódj!
Magyar! Higgy és bízz, ez az országod, tarts ki amíg élsz!

Sírás, rívás, mindenki Júdás, összetartás helyett széthúzás
Nagy ideák, ma hűtlen politikád, te kicsi ország túl nagy a szád hozzád
Nem ápol, de eltakar, magányos csonka dal, jobbról balra hall
Hazugnak rendületlen, miért vagy ó fanyar
Romlásnak indult, hajdan erős magyar
Zokog a nép mert nem érhet célba, elszakad a cérna, ha az állam egy céda..
Vörösen izzik ma lobogónk zöldje, keserves nektárt ad anyáink tőgye
Sok fedél nélküliből szemfödél, elmossa a tudatot a szenvedély
Messzi távolban élve láthatnánk szebb nyarat, aki hű koldus kopott, de itt marad
Szerb, német,zsidó,roma fogadd el, ha a magyar néha ostoba,
Nem veled, csak magával van baja, otthonát ismeri, de nem tudja mi a haza
Előre tekints, soha ne vissza a múltba, együttes erővel induljunk az útra
Ahol nem csupán zsebed, szíved is üres, miért kell hogy elkopott eszméket kövess?!
Itt élned és halnod kell, ítélet közben is adnod kell, mert emberek vesznek és mennek el
Ha az éhbér a fiaiddal egybekel...
Hol nem csupán zsebed, szíved is üres, miért kell hogy elkopott eszméket kövess?
Itt élned és halnod kell, ítélet közben is adnod kell, mert emberek vesznek és mennek el
Ha az éhbér a fiaiddal egybekel...

Refrén
Látom az arcodon rég a fájdalom ült meg,
Siratod a népet, a rosszat nem te kérted
Ne bánkódj magyar, jön még jobb is e világon!
Nem egyedül élsz törékeny lélek a szilánkon..
Magyar! Életen át ne bánkódj!
Magyar! Higgy és bízz, ez az országod, tarts ki amíg élsz!