Takács Nikolas - Az életem neki adnám

Amikor megláttalak téged,
Megtörtént a csoda.
Szerelmes lettem beléd,
Óh én ostoba!
Én nem tudom, hogy most
mit tegyek.
Hisz nélküled,
csak szenvedek.
Boldog csak veled leszek, TUDOM...

Azóta én minden percben,
csak rád gondolok.
Nem érdekel ki mit gondol,
Mert érted meghalok!
Istenem de szeretem,
Én azóta őt keresem.
Ki tudhatja vajon merre jár...

Refrén:
Az életem neki adnám,
Egyetlen csókjáért.
Hiába is hazudoznék,
Meg őrülök magáért.
Miért nem vagy már itt velem,
Ezt magam sem tudom.
Feledni téged nem lehet,
Hiába is akarom!

Az élet minden boldogságát,
Benned látom én.
Várom újra azt a percet,
Mikor jössz felém.
Hazudtak a csillagok,
Én most is egyedül vagyok.
Nincs se nappalom sem éjszakám nekem...

Megátkozom én az Istent,
Mert játszott velem.
Elvette tőlem azt az embert,
Kit ő adott nékem.
Más utakon járok én,
Hogy vissza jöjj már nincs esély.
Meghalok a bánatomban én...

Refrén:
Az életem neki adnám,
Egyetlen csókjáért.
Hiába is hazudoznék,
Meg őrülök magáért.
Miért nem vagy már itt velem,
Ezt magam sem tudom.
Feledni téged nem lehet,
Hiába is akarom!

Refrén:
Az életem neki adnám,
Egyetlen csókjáért.
Hiába is hazudoznék,
Meg őrülök magáért.
Miért nem vagy már itt velem,
Ezt magam sem tudom.
Feledni téged nem lehet,
Hiába is akarom!