A hercegnő és a koldus (musical) - A találkozás

-Nem inkább a kastélyban kellene lennie?
-Életem egyetlen szabad percét élvezem,
mielőtt hozzámegyek egy vadidegen emberhez.
-Ön legalább nem szolgálótanonc!
-Szolgálótanonc?

(Erika):
Mikor forrón kel a reggelim, Madam Carp nagy árat szab!
És a tojásokért helyettem soha senki nem szalad
Egy rántottáért megáznék, ez bizony túl nagy ár!
Szívem gondolatban másutt jár, puha ágyban szundikál.

-Igazán?
-Igen! De nem érdekes, vagyis már megszoktam. És ön?
-Háát!
-Na?

(Anelis):
Mikor rántottára éhezem, én csak egyet csengetek
Nekem ezüsttálcán hozzák be, igen bármit rendelek!
És evés közben masszíroznak, halk muzsika szól
De én kedvenc könyveim olvasva érezném csak magam jól!

(Erika):
Akárcsak én.
-Tényleg?
Igaz a szó! Valahol másutt volna jó
Ott a helyünk mindig ezt gondolnám,
s te úgy hasonlítasz rám
Ez így igaz, így van bizony, mióta ismerlek tudom,
Te ugyanazt az álmot látod tán.
Te úgy hasonlítasz rám!

(Erika):
Ha az anyag megvan könnyű már,
hiszen szabni kezdhetek.
Egy kis öltés itt egy vágás ott
és máris kész a műremek.

(Anelis):
S én felveszem az új ruhám és táncra perdülök,

(Együtt):
És a léptem könnyen átsuhan néhány vőlegény között!

(Együtt):
Ez így igaz, ez így igaz
Hasonlítunk, hasonlítunk!
Hisz minden gondot vállalunk
Mi ugyanazt, mi ugyanazt az álmot látjuk tán
Te úgy hasonlítasz rám!
Nem volt talán, nem volt talán
Ilyen sosem, ilyen sosem
De te most itt vagy mellettem
A szívünk zeng, a szívünk zeng, muzsikál egyformán
Te úgy hasonlítasz rám!