Szenes Iván - Jámbor János megfogadja...

DISZ gyűlésről éjféltájban
János haza baktatott,
Kaján fénnyel hunyorogtak
Álmosan a csillagok.
Alaposan helyben hagyták,
Kapott forrót, hideget,
S igazuk volt, nem tanult ő,
Se sokat, se keveset.
Nem olvasott szakkönyveket,
Regényeket, verseket,
Haragszik most önmagára,
Hétfőn kezd új életet.
Ezt fogadta Jámbor Jancsi,
S másnap könyvet vitt haza,
Hasznos dolog a bírálat,
Aranyat ér a szava.

A bizalmi hívta hétfőn:
Ne kerülje a gyűlést.
János ott ült munka után
S oktatta őt a beszéd:
Munka után olvasni kell,
Ki nem tanul, lemarad,
Hozzászóltak, megvitatták,
Az este így elszaladt.
Jámbor János megértette,
Róla is szól a beszéd,
Feszengett és lesütötte
Szégyenében a szemét.
Megfogadta megváltozik,
Még ma segít a hibán,
S könyv mellé ült éjféltájban,
Olvasott az éjszakán.

Termelési értekezlet
Vitatja a tanulást,
Kedden este ott kell lenni
Jánosunknak, nem vitás.
Munka után olvasni kell,
Ki nem tanul, lemarad,
Hozzászóltak, megvitatták,
És az este elszaladt.
Jámbor János megértette,
Róla is szól a beszéd,
Feszengett és lesütötte
Szégyenében a szemét.
Éjfél volt már, mikor János
Végre gyorsan könyvhöz ült,
De leesett szempillája
S a karjára már ledűlt.

Szerdán délben felkereste
Őt a kultúrfelelős:
Jöjjön el ma könyvankétra,
A tárgy nagyon jelentős.
Szólt a szónok: olvasni kell,
Ki nem tanul, lemarad,
Hozzászóltak, megvitatták,
És az este elszaladt.
Jámbor János megértette,
Róla is szól a beszéd,
Feszengett és lesütötte
Szégyenében a szemét.
Éjfél volt már, mikor János
Végre gyorsan könyvhöz ült,
De leesett szempillája
S a karjára már ledűlt.

Csütörtökön, pénteken is
János ült a gyűlésen,
S egyre okult a sok okos
Tanácson és beszéden.
Hétre hét jön, télre nyár jön,
Gyűlés minden nap akad,
Pártoktatás, szakoktatás:
János mindig lemarad.
És így megy ez azóta is,
János este könyveken
Búsan alszik, s másnap újra
Leszidják őt kereken,
Mert nem olvas szakkönyveket,
Regényeket, verseket,
S gyűléseken megfogadja,
Éjjel kezd új életet.