1. Kácsor Ignác - Magyarország Eskü Dala
2. Megtűrtek - DENSZ-PANK
3. Angelika - Nem baj
Gerendás Péter - Marrakech
Előadó: | Gerendás Péter |
---|---|
Album: | Faludy |
Megjelenés: | 2006 |
Hossz: | Keressük! |
Szövegírók: |
Faludy György |
---|---|
Gerendás Péter |
|
Kiadó: | Gryllus / Hangzó Helikon |
Stílus: | megzenésített vers |
Címkék: | Keressük! |
Dalszöveg
piros port hengerelt a szél,
a rét homokja felforrt.
A föld, a fű, a táj, a tér
egyforma rézveres volt.
Egyetlen szín volt, egy kohó,
egy összefüggő katlan,
olvadt fém, izzó, fortyogó,
hetedhét ízig bosszuló,
és megszólíthatatlan.
Kávéját itta egy basa,
körötte ifjak lugasa,
s az utcán fénysüvegben,
mint látomások lovasa,
zihálva én ügettem.
Nem kelt egyetlen mozdulat,
rám néztek, mint a várfalak,
hogy elzsibbadt a lábam,
s a tűzokádó indulat
lávát dobott utánam.
A vásár tompa dobzenén
forgott, mint őrült költemény,
nem lelt nyugalmat, álmot,
végetlen volt és csupa fény
és mindöröktől állott.
Túloldalt nyílt a temető,
sok-sok mezítlen, puszta kő,
hol nem kelt gyom, se bánat,
ki él, mondotta, nagyra nő,
ki meghal, fel nem támad.
S én szálltam mind e borzalom
között, mint szűz a lagzira
és zengtem: néked szól dalom,
ősotthon, bölcső, oltalom,
parázsló, szörnyű Afrika!
Fogadj be, vad föld, tar határ,
őrült középkor, vén batár,
hol minden újra éled,
hol tánccal dupláz a halál
Repültem. Fenn száz jégdarab
csúcsával – sok-sok késsel –
az Atlasz állt, az égmagas
s a láthatárra rátapadt
kéjgyilkos öleléssel.
Tetője kék volt, légüres.
És legfelül, egy jégüreg
szélén, a mélybe lesve
keresztbefont lábakkal ült a Rémület
s lenézett Marrakechre.
Zeneszöveg hozzászólások
Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!