Zöld Gomb - Égi Anyánk

Ha költő, író lehetnék,
Rólad írnék csak
Szép szavakat, mit más nem mondott
még.
Ha festenék egy képet,
A fényt meglopnám érted,
Hogy ragyogó szemed megfessem én.
Ha két nagy szárnyam lenne,
Csak szállnék fel az égbe,
A végtelenbe, míg megérkeznék
Hozzád, Égi Anyánk.
Szegények féltett kincse vagy.
A csüggedőnek reményt adsz. Ó jöjj
Hozzánk, Égi Anyánk!
Szárítsd fel a könnyeket!
Hallgasd meg, ki szólni sem tud már!
A megfáradtnak pihenés,
Csönd, ki másnak ad.
A szomjúságban éltető forrás.
Fényesség a sötétben,
Hajnalcsillag az égen,
A város fölött tiszta, fehér hó.
Ó béke királynője,
Szép szeretet bölcsője,
Életünk oltalma, nézz le ránk,

Örök Égi Anyánk!
Szegények féltett kincse vagy.
A csüggedőnek reményt adsz. Ó jöjj
Hozzánk, Égi Anyánk!
Szárítsd fel a könnyeket!
Hallgasd meg, ki szólni sem tud már!
Hajótöröttnek kikötő,
Szép tengeri csillag.
Te álmaink között a valóság.
A végtelennek tükre,
A csillagoknak fénye,
Az eljövendő kozmosz képe vagy.
Virágok belső titka,
Forrás, mit rejt a szikla,
Hű őre a Földnek, vigyázz ránk,
Vezess, Égi Anyánk.
Szegények féltett kincse vagy.
A csüggedőnek reményt adsz. Ó jöjj
Hozzánk, Égi Anyánk!
Szárítsd fel a könnyeket!
Hallgasd meg, ki szólni sem tud…
Jöjj, örök Égi Anyánk!
Szegények féltett kincse vagy.
A csüggedőnek reményt adsz. Ó jöjj
Hozzánk, Égi Anyánk!
Szárítsd fel a könnyeket!
Hallgasd meg, ki szólni sem tud már!