KK Krú - Ugyanaz maradok

Tudom változnom kell, de te nem követelted meg
Elfogadtál, kérlek engedd meg
Adj még egy percet, egy órát az életből
Engedd, hogy segítsek kimászni a kételyből
Gyere, kérlek ne engedj engem el
Gyere vissza és bújj hozzám közel
Gyere vissza és ölelj át
Mint régen, csak ketten (...)
Lehet, hogy késő, de mára jöttem rá
Lehet, hogy késő, de várom, jössz-e már?
Lehet, hogy késő mindent megtegyek
De, hogyha elmész, én is elmegyek
Messze, hol nem láthat, ne találjon meg
Mindentől távol, ha kell, majd én várom meg
Hosszú az út, de az életből egy darab
Ameddig élek, ő nekem itt marad


Változom mindig, de ugyanaz maradok
Telnek-múlnak az évek, mit elültettem, learatom
Az életben nincs más támaszom, csak te vagy
Csak te vagy, te vagy, 'kivel utazom
Kettesben, áldott nyugalom... áldott nyugalom


Soha nem gondoltam még, hogy véletlen szeretnék
Hogy kételyek közt nincsen szép, hisz minden oly sötét
Ezt látod te, ahelyett, hogy a jót néznéd a mában
Lehet borús volt a tegnap, mégis itt vagy, ép a kezed, ép a lábad
Mi kell még, ha lázadni kell, félsz, hisz álmodni és megélni
Örök párharc, melyet ír a valós konfliktusok kétes kezei
(...) képletétől eltávolodsz lassan, hagyd szállni messze
(...) bánat nem temethetsz el, míg erőt ad pár hang
Míg él bennem a láng, soha nem érted fel az ágat
'Mit szült a képzeletem, kitaposott utam jártam
Pedig árva lelkem (...), csak egy fáradt testet láttat az élet
Hogyan szerethetnék így, mondd, kérlek
Hogyan szerethetnél így, csak látszat
Csak szivárvány képzelet
Ahogy látlak, hiába nyújtod két kezed


Változom mindig, de ugyanaz maradok
Telnek-múlnak az évek, mit elültettem, learatom
Az életben nincs más támaszom, csak te vagy
Csak te vagy, te vagy, 'kivel utazom
Kettesben, áldott nyugalom... áldott nyugalom

Változom mindig, de ugyanaz maradok
Telnek-múlnak az évek, mit elültettem, learatom
Az életben nincs más támaszom, csak te vagy
Csak te vagy, te vagy, 'kivel utazom
Kettesben, áldott nyugalom... áldott nyugalom