Patai Anna - Bőröndmese - Bárcsak

Mikor majd megkapom a kiskutyám,
A földön nem lesz boldogabb nálam
Vigyázni fogok rá,
Az emberek majd megfordulnak utánam.

És megkérdik:
Hogy milyen fajta?
És hány éves?
Meg hogy hívják?
A világon, talán nincs is nála jobb barát!

Mikor majd meglát engem úgy örül,
Hogy többször fel kell mosnom a padlót,
És más kutyáktól megőrül,
De engem megvéd minden bajtól.

Míg a suliban vagyok vár rám,
A tanulásban is segít.
Ha kutyám lesz ő mindig felvidít.

Addig várok rá,
S az óra alatt,
Álmodozom arról, hogy ideszalad!
Ha felugrik jól megnyalogat,
És megugatja folyton a tanárokat.

Mikor meglátják, lesz majd visítás
A csajok összevesznek rajta nem vitás!
S, ha elég volt a sok simogatás,
Úgy néz rám, mint senki más.

Míg a suliban vagyok vár rám,
A tanulásban is segít.
Ha kutyám lesz, ő mindig felvidít.

Addig várok rá,
S az óra alatt,
Álmodozom arról, hogy ideszalad!
S, ha felugrik jól megnyalogat,
És megugatja folyton a tanárokat.

Mikor meglátják, lesz majd visítás
A csajok összevesznek rajta nem vitás!
S, ha elég volt a sok simogatás,
Úgy néz rám, mint senki más.