Hegedűs a háztetőn (musical) - Tevje monológja II.

Tevje: Mit hallok, nem hiszem el! Az áldást? Mire?

Már semmi hatalmam sincs. Ez nem igaz!

Mint nemrég Cejtel és Motel.

De ők kértek, sőt könyörögtek.

S most nem kérded: tetszik vagy nem, te hozzámész.

Hát mit kívánsz tőlem most? Csak menj! Csak menj!

És tépd ki a szakállam, verd le a sapkám!

Hagyomány!

Hát ez itt az apjától még csak engedélyt sem kér!

Akkor a hagyomány mit ér?

Kihúztam nemrég egy alapkövet, és omlik a föld, omlik a ház.

Széthullunk mind. Mert mi történt itt? Egy ember azt közli velem, hogy el fogja venni a lányomat. Nem kéri, hanem közli, de előbb elhagyja.

Hodel: Nem hagy el, papa.

Percsik: Amilyen hamar csak lehet, érte küldök és feleségül veszem. Szeretem!

Tevje: Szeretem! Szerelem, új divat. De ha úgy vesszük, a mi régi szokásaink is valamikor újak voltak, nem igaz? De akárhogy is vesszük: ők megegyeztek, szülők nélkül, házasságközvetítő nélkül megegyeztek. Másrészről viszont, ha úgy vesszük, volt-e házasságközvetítője Ádámnak és Évának? Volt? Volt! Hát ha volt, akkor ezeknek is ugyanaz a házasságközvetítőjük.

Már mind a fejemre nő. Még ilyet. Na szép.

És még hogy áldásom rá. Az ész megáll.

Hát zárjam pincébe őt? Már késő.

Nos hát, itt sok szavam nincs nekem.

Ez szerelem! Hagyomány!

Jól van gyerekek, megkapjátok az áldásomat és a beleegyezésemet. Ámen.