Liszter Sándor - Karalábé, káposzta

Verse 1.:

Jajj karalábé, káposzta,
Nem megyek Én a városba.
Nem hagyom a, a családom,
A más asszonyát nem bántom.
Nem hagyom Én a családom,
A más asszonyát nem bántom.


Verse 2.:

Karalábé, káposzta,
Gólya szállt a házunkra.
Megint tolat az asszony,
Há' véle többet nem alszom.
Megint tolat az asszony,
Há' véle többet nem alszom.


Refr.:

Káposztából nem lesz karalábé,
Az utolsó szó mindig a babámé.
Karalábé, káposzta,
A rányim nélkül nem mehetek sehova.


Verse 1.:

Karalábé, káposzta,
Nem megyek Én a városba.
Nem hagyom a, a családom,
A más asszonyát nem bántom.
Nem hagyom Én a családom,
A más asszonyát nem bántom.


Refr.:

De káposztából nem lesz karalábé,
Jajj az utolsó szó mindig a babámé.
Karalábé, káposzta,
A rányim nélkül nem mehetek sehova.


Verse 1.:

Karalábé, káposzta,
Nem megyek Én a városba.
Nem hagyom a, a családom,
A más asszonyát nem bántom.
Nem hagyom Én a családom,
A más asszonyát nem bántom.


Refr.:

De káposztából oszt' nem lesz karalábé,
Az utolsó szó mindig a babámé.
Karalábé, káposzta,
Az asszony nélkül nem mehetek sehova.


Verse 1.:

Karalábé, káposzta,
Nem megyek Én a városba.
Nem hagyom Én a családom,
A más asszonyát nem bánom.
Nem hagyom Én a családom,
A más asszonyát nem bántom.