Funktasztikus - Molylepke

Röpke pillanat, ezer esztendő
Alszik, lóg a karjából a fecskendő
Még a mennyekben is elered az eső
Szent Péter kezében esernyő
Háborog a tenger, haragszik az ég,
Felcsapnak a hullámok, eltűnik a stég
Mint a valóság és az álom közötti szakadék
Szerpentinen lefelé ne mond, hogy szar a fék.
Lehetnél te, vagy akár én
Lángra gyújtja szárnyainkat a fény,
Az a porlepte, lépcsőházi lámpabura
Börtönében verdeső molylepke

Tisztul a kép, lassú melodráma
Hideg szoba, konyha vissza a valóságba
Ami lehangoló és leharcolt
Ami mozdítható volt a zaciba landolt
Kopogtatnak, húzz egy kiégett garbót
Percek telnek ököllel verik az ajtót
"Megyek már csak fejezd be!"
A félkarú díler az."Gyere be
Máris, megadom a pénzed Mázlis,
Az áram után nem kikapcsolták a gázt is.
A muterom a rokkant nyugdíját elrejtette"
Beszéd közben látszódik a lehelete
Megunja a rámolást az anya fölé hajol
Majd a magatehetetlen asszony párnája alól
Előráncigál pár koszos lepedőt a díler számol:
"Mennyiért szednéd le az aranyláncot?"-
"Ezt nem gondolhatod komolyan."-
"Három pakett nyalcsi?"-
"Mi? Mit feltételezel rólam?"-
"Két pakett."-
Jól van, jól van, rendben van."
Lehetnél te, vagy akár én
Lángra gyújtja szárnyainkat a fény,

Az a porlepte, lépcsőházi lámpabura
Börtönében verdeső molylepke

Élvezi az életet a szajha szárazon
Elfolyt szemfesték a szarkalábakon
Felszaladt szál a nejlon harisnyán
Felszakadt száj, elvarratlan szál
"Elkalandoztál?" kérdezi a kerítő
Kifulladásig a véget nem érő keringő
"Mostanában, nem vagy jó formában
A konyhára többet hoztál korábban.
El vagy hízva!" pedig koplal
Egy éjszakásból fektetett nyolcas
A megtört nőben nőttön nő a szánalom
A szíve alatt hordott szakmai ártalom

"Kedvesem," tizenhét hetesen
Elhaló hangon "Teherbe estem"-
"Képes voltál előlem dugdosni
Kénytelen vagyok belőled kirugdosni!"

Lehetnél te, vagy akár én
Lángra gyújtja szárnyainkat a fény,
Az a porlepte, lépcsőházi lámpabura
Börtönében verdeső molylepke