Gergely Éva - Vihar

Ó, ó, mondá az Úr,
Míg gondterhelt sóhajjal viharra gyújt,
Jó lenne már valami változás!
Ó, ó, így szól az Úr,
Míg tél szürke felhőket nyárégre fúj,
Vihar lesz itt, fusson, ki merre lát!

És bosszankodik most az Isten,
Mit tehetne Ő most itt fenn?
Egy nagy vihar, egy nagy vihar, ez minden.
És bosszankodik most, mert nincsen
senki, akiben higgyen.
Egy nagy vihar, egy nagy vihar, ez minden,
S megértik talán…

Ó, ó, mondá az Úr,
Sok itt a régi, és kevés az új,
Jó lenne már, valami változás!
Jó volt, de rég elmúlt,
Akarat volt és nem remény,
Csak úgy perzselt a láng, ami a szívben gyúlt.

És bosszankodik most az Isten,
Mit tehetne Ő most itt fenn?
Egy nagy vihar, egy nagy vihar, ez minden.
És bosszankodik most, mert nincsen
senki, akiben higgyen.
Egy nagy vihar, egy nagy vihar, ez minden.

Jó, jó, legyint az Úr,
És becsukott szemmel a Földre ül,
Megnyugszik mindig, ha kering a Nap körül.

És kitárja karját az Isten,
Mert mit tehetne Ő most itt fenn?
Egy nagy vihar, egy nagy vihar, ez minden.
Csak sajnálja azt, hogy már nincsen
senki, akiben higgyen.
Egy nagy vihar, egy nagy vihar, ez minden,