Gergely Róbert - Kicsikém

(Próza):
Tudod,
azt hittem, hogy ez velem soha nem történhet meg,
s az, hogy mégis így lett, csakis neked köszönhetem.
Volt egy nyár, volt egy lány, s egy csodás szerelem.
Emlékszel, Kicsikém?


Úgy kezdődött, mint egy természetfilmen
Jöttünk le a hegyről, mint két patak, szépen
Öleltük egymást, s ahogy összeértünk
Egyek lettünk ketten, s tovább léptünk

Ki tudja mért, ez csak jött magától
Egymásnak estünk, lehullott a fátyol
Fényképed nézem, teli füsttel a szobám
És a glóriád lett minden füstkarikám

Kicsikém, tedd a szívedre a kezed
Valld be: Fáj, fáj, ahogy nekem
Hova tűnt, ami jó? Hazudott a sok szép szó
Ki a hibás? Ki volt áruló?

Kicsikém, tedd a szívedre a kezed
Ugye fáj, ez fáj, ahogy nekem?
Legyen úgy, ahogy volt, mikor minden rólunk szólt
Te vagy az, aki mély sebet karcolt

Úgy kezdődött, mint a régi szép mesékben
Csak lestük egymást, mint két csillag az égen
Álmokat vittük, ahogy mások is máshol
De elrontottál mindent. Mondd, meddig játszol?

Kicsikém, tedd a szívedre a kezed
Valld be: Fáj, fáj, ahogy nekem
Hova tűnt, ami jó? Hazudott a sok szép szó
Ki a hibás? Mondd, ki volt áruló?

Kicsikém, tedd a szívedre a kezed
Ugye fáj, ez fáj, ahogy nekem?
Legyen úgy, ahogy volt, mikor minden rólunk szólt
Te vagy az, aki mély sebet karcolt


Kicsikém, tedd a szívedre a kezed
Ugye fáj, ez fáj, ahogy nekem?
Legyen úgy, ahogy volt, mikor minden rólunk szólt
Te vagy az, aki mély sebet karcolt

Kicsikém, tedd a szívedre a kezed
Ugye fáj, ez fáj, ahogy nekem?
Legyen úgy, ahogy volt, mikor minden rólunk szólt
Te vagy az, aki ...