Szekeres Adrien - Játssz még

Aki nekem is játszod az élet dallamát,
Kinek süketen fordít hátat a fél világ,
Amíg zenére mozdul itt minden,
A hangom, a léptem, a Föld,
S amíg szerelmet táncolunk rá,
Bármit látsz s bárhogy fáj,
A hangszered össze ne törd!

Akkor is játssz még,
Ha senki nem felel, játssz még,
Ha senki se kéri, játssz még,
Ha senki sem érti, játssz még,
Ha senki sem érti, hogy minek is játszol még!

Lehet szerelemisten vagy égre festett kép,
Lehetsz maga a törvény vagy ember módra szép,
Nekünk zene vagy igaz, de megfoghatatlan,
Ki a világba életet tölt,
És ha kevesen hallgatunk rá,
Bárhogy bánt, bárhogy fáj,
A hangszered össze ne törd!

Akkor is játssz még,
Ha senki nem felel, játssz még,
Ha senki se kéri, játssz még,
Ha senki, senki, senki sem érzi, játssz még!

Ha botlik az ember, mert botlik az ész,
A botfülűekkel csak ennyire mész,
Te csak játssz, te csak játssz, te csak játssz,
Ha látva se hallom, mert így akarom,
S a hangodat hangosan megtagadom,
Te csak játssz, te csak játssz, te csak játssz!

Játssz még,
Játssz még,
Ha senki nem felel, játssz még,
Ha senki se kéri, játssz még,
Ha senki sem érti, hogy minek is játszol még!

Hogyha meghal a hang, ha nem játszol tovább,
Ha a süketek birtoka lesz a fél világ,
Ez az élet a Földről felszárad,
És a Nap is gyászruhát ölt,
Aki remélni tanítasz még,
Bármit látsz, bárhogy fáj,
A hangszered össze ne törd!

Akkor is játssz még,
Játssz még,
Ha senki se kéri, játssz még,
Ha senki nem felel, játssz még!

Játssz még,
Ha senki se kéri, játssz még,
Ha senki sem érti, játssz, játssz még,
Ha senki se érzi, játssz még!