Ismerős Arcok - Ennyi (feat. FankaDeli 2012) video

Kerítést bontok
Előadó: Ismerős Arcok
Album: Kerítést bontok
Megjelenés: 2012
Hossz: 4:49
Szövegírók: Nyerges Attila
Kőházy Ferenc
Zeneszerzők: Keressük a zeneszerzőt!
Kiadó: Grund Records
Stílus: Keressük!
Címkék: Keressük!
Megtekintve: Ma 1, összesen 21844 alkalommal

Beküldő

dani2011

dani2011

Pontszám: 3 529

Dalszöveg

[-Nyerges Attila-]

Annyi minden mást csinálhatnánk itt
Szerethetnénk is, ha volna még akit
Érdekelne tán, az az apró semmiség
Hogy minden ég
De, ha oltani is lehet, bűn elmenekülni még
A napokat számolod, közben üres a tányérod
Lassan helyet is cseréltek, te és az árnyékod
A tükörbe vicsorgó szörnyeteg, visszaint neked
Sorra kerülsz te is, jobb lesz, ha elhiszed


[-FankaDeli-]

Ha valahol a Földön, akkor itt lehetne bármit
De neked mit számít
Szeretem az embert, és néha napján
Látom a majomjelmezed alján
Hogy kikandikál a kislábujj
'Hol bőröd fény nélkül megsárgul
Le kéne vágni a körmöket
És nem lökni a mélybe a kölyköket
Ütnélek, mert a jó szót nem érted
Ahogy az életed egész nap emészted
Látom, pedig inkább csak nézném
Hagynám, hogy hipnotizáljon a tévém
De nem, valami azt súgja, elég
Nem hiszem el, hogy szemet szemért
Nem lehet ennyi, minden porcikám
Halkan diktál, sétálok az utcán
Kómában vonagló, szürke zombik
Tenyerük izzadt, a beton csak porzik
Fák helyett oszlop, lomb helyett üveg
Felhőkarcoló, patkányüreg
Ahol ülnek, az öltönyök sorban
Lélek nélküli koporsóban
Saját sírjuk sikerrel ássák
A fától vakon az erdőt vágják
De a bosszú hiába súgja
Az én szívemhez be nem jutna
Ha azt hiszed, annyi vagy
Amennyit mondanak
Akkor valóban meg is loptalak
Elveszem tőled utolsó reményed
Hogy lásd meg végre, kik a szegények
'Kit aranytömbök húznak a mélybe
Hol hála helyett, vágy az ember vezére


[-Nyerges Attila-]

Éber az éjszakánk, álom a nappalunk
Lekopva színeink, szürkévé változunk
Az öröm csak káröröm
Az érzés csak végtelen félelem
Tényleg csak ennyi volt az életem


[-FankaDeli-]

Nevetek, miközben magamban sírok
Ahogy sorban a kirabolt sírok
Őseink helyett az ufókat nézik
A gyerekek lassan Szodomát idézik
A hibás ki lehet, hogyha nem te
A tükör mögé nézünk be, nevetve
Ennyi volna, mit adhatok neked
Vagy ennyi volna, amit kapnom lehet
Nem, valami azt súgja itt bent
Félreértettünk ott kint mindent
Ádám playboy, Éva meg playmate
Miközben anyádék nézik a tévét
Harcolnék, ha látnám, hogy kivel kell
A szomszéddal, vagy a hitellel
Minden, 'mit elhiszel, meg is történik
Ezért van, hogy az életünk örvénylik
Vénába kaptuk szomorú sorsunk
Az anyatej mélyén haragot hordunk
Így nem fog menni, én mondom, nem
Hogy ennyi szülő lett neveletlen
Az ostorom saját hátamon csattan
Minden pofont magamnak adtam
Egy darab a fényből, bennem a szándék
Nem verekednék, már nem anyáznék
Megláttam, ahogy vergődik énem
De nem hagyom el, már többé nem
Az élet elfogad, te őt miért nem
Az ördögöt megingatom hitében
Angyalok vagytok, de szárnyak híján
Majomjelmezben ugrálsz az indán
Szeretlek, mert én szeretni jöttem
Ez van, ennyi telik tőlem
 
Hozzászólás írásához kérjük jelentkezz be!

Zeneszöveg hozzászólások

Te vagy a kiválasztott!
Te

Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!

© 2024 - Zeneszöveg.hu Kft. - Minden jog fenntartva.
Kedves Látogatónk!

A Zeneszöveg.hu oldal teljes értékű használatához minimum Internet Explorer 8 vagy Google Chrome v8.0, illetve Mozilla Firefox 4.0 böngésző ajánlott. Az alábbi linkeken elérhetők a legfrissebb változatok.

Amennyiben korlátozott lehetőségekkel folytatni kívánod a böngészést oldalainkon, kattints a TOVÁBB gombra.

Tovább