Rokker Zsolti - Télapó

Mama! Maga olyan, mint egy rémszarvas!
Hö! Yeah! Hö! Yeah! …

Én hittem régen a Télapóban, mikor megállt nálunk a spájzajtóban,
Fogatlan szájjal rámvigyorgott, megdöbbentem, hogy mamuszt hordott!
Pongyola volt a puttonya alatt, a lábszárára harisnya tapadt,
Ma rájöttem már, nem vitás, hogy a Nagymutter volt a Mikulás!

Teca! Van zsákomban mogyoró! Kell? Hö-hö-hö!

Hull a pelyhes fehér hó, a Nagymutter volt a Télapó,
Minden éjjel vártam már, a csalásra nem jöttem rá,
Kissurmóként bevettem, mer’ a csokit nagyon szerettem,
De ma nem értem már, mint lehet, hogy elhiszi sok kis köcsöggyerek!
De ma nem értem már, mint lehet, hogy elhiszi sok kis hülyegyerek!

Teca! Mi van a lábad közt? Krampusz? Mogyoró? Vagy piros alma? (röhögés)
Mama, szétrúgom a puttonyát!

Zsoltti, ne szólj te semmit a Télapóra, ki felült érted a rénszánkóra,
A sarkvidékről hozta a cukrot, sok hóbuckán általugrott,
Tátott szájjal nézted a csodát, virgáccsal lett verve a pofád,
Nem érdekelt még a ruhába ki van, oszt ha én voltam is, akkor mi van?

Mama virgács! Csomag! Krampusz! Puttony!

Hull a pelyhes fehér hó, a Nagymutter volt a Télapó,
Minden éjjel vártam rá, a csalásra nem jöttem rá,
Kissurmóként bevettem, mer’ a csokit nagyon szerettem,
De ma nem értem, már mint lehet, hogy elhiszi sok kis köcsöggyerek!
De ma nem értem, már mint lehet, hogy elhiszi sok kis hülyegyerek!
De ma nem értem, már mint lehet, hogy elhiszi sok kis köcsöggyerek!