Dolhai Attila - Vad cigánylegény

Jól tudod szegény cigánynak nincs tanyája nincs sehol
Nyugta sincs, ha kedve támad, messzi tájra kóborol
Búcsút int a vén fák lombja, zápor sír és zúg a szél
Ám az ország új bolondja mégis vándorútra kél

És meg nem érted, hiába kérded a válasz csendes nótaszó
Átok ül a szívemen, egyre hív a végtelen,
Új kalandra lázító, a sorsom így se úgy se jó
Vad cigánylegény vagyok, nem bír senki vélem
Nincs, tanyám nem nyughatok, mert cigány a vérem
Vad cigánylegény vagyok, nem bír senki vélem
Nincs, tanyám nem nyughatok, mert cigány a vérem

Adsz arany pénzt, adsz ezüstöt, telket adsz és adsz tanyát
Ott hagyom és folgok üstöt, járok árkon-bokron át
Vidd a telket, vidd, a házat kell az ördögnek a kincs
Hol nekem jó ott tanyázok, ennél szebb már semmi nincs
És meg nem érted, hiába kérded a válasz csendes nótaszó
Átok ül a szívemen, egyre hív a végtelen,
Új kalandra lázító, a sorsom így se úgy se jó
A sorsom így se úgy se jó

Vad cigánylegény vagyok, nem bír senki vélem
Nincs, tanyám nem nyughatok, mert cigány a vérem

Csillavázok itt, csillavázok ott, örülök ha csillavázhatok
Csillavázok itt, csillavázok ott, örülök ha csillavázhatok
Vad cigánylegény vagyok, nem bír senki vélem
Nincs, tanyám nem nyughatok, mert cigány a vérem
Csillavázok itt, csillavázok ott, örülök ha csillavázhatok
Csillavázok itt, csillavázok ott, örülök ha csillavázhatok