Szükségállapot - Szabályok szerint

most láthatod, ahogy térden állva csúszunk előtted
és mégse fáj, pedig a beton felhasította már a bőrünket
remegő kézzel nyúlok egy segítő kéz felé
mond mi lesz most, talán ez a sorsunk de így élni képtelenség.

nagyobb a seb mint hittem, de annál nagyobb az én hitem..

felnőttünk és mostmár tényleg fel kell állnunk
két lábbal a földön járva kétsgébe esett sikolyt hallgatva
addig sírunk amíg valaki meg nem hallja
de nem hall senki és nem is lát, mert épp magával van elfoglalva.

álmok szárnyán ébredek most messze a valóság
úgy érzem, hogy lebegek ez már sülytalanság.
hirtelen felgyorsul minden levegőért kapkodok
kezdődik előről az egész és újra a térdemen csúszok.

felnőttünk és mostmár tényleg fel kell állnunk
két lábbal a földön járva kétsgébe esett sikolyt hallgatva
addig sírunk amíg valaki meg nem hallja
de nem hall senki és nem is lát, mert épp magával van elfoglalva.

felnőttünk és mostmár tényleg fel kell állnunk
két lábbal a földön járva kétsgébe esett sikolyt hallgatva
addig sírunk amíg valaki meg nem hallja
de nem hall senki és nem is lát, mert épp magával van elfoglalva.