Burnout - Mint napon a jég

Néha magas az akadály,
És az út visszafelé jár,
Mégis tudjuk, menni muszáj,
Padlógáz, meg ne állj!

Azt mondom egy, két, há’,
Amíg a lábunk áll,
Addig a színpad is fog,
És amíg a kezünk jár,
Addig majd érzed,
Hogy az életben nincs véletlen,
És néha a rossz is nyer,
A jó meg csak nyel és elvisel.

Ref.: És ha néha az őrület tengerén elveszel,
Csak kapaszkodj, és ne add fel.
Tudom, hogy várod a választ, kérdezel,
De van, hogy nincs már, ki felel.
Egyszer majd szép emlékként érkezel,
Én számítok rád,
Ha nincs más, hát vezesd magad át,
Várunk rád.

És ha magas az akadály,
Ha az út visszafelé jár,
Fordíts hátat menni muszáj,
Búcsúzz el, Bye-bye.

Azt mondom egy, két, há’,
Amíg a színpad áll,
Addig mi ott leszünk majd,
És amíg a hangunk száll,
Addig majd érzed,
Hogy az életben nincs véletlen,
Hát tekerd fel, ha kell,
Valaki majd csak felfigyel.

Ref.

Szívtam, rágtam,
Szúrtam, szálltam,
Fáztam már hóban, sárban.
Felpakoltam, elindultam,
Városról városra jártam.
Sok mindent láttam, megváltoztam,
Volt, hogy nagyon elfáradtam.
Aztán megálltam, egy percet vártam,
És újra úton voltam, füstöt fújtam,
Rád gondoltam.

Ref.: És ha néha az őrület tengerén elveszel,
Csak kapaszkodj, és ne add fel.
Tudom, hogy várod a választ, kérdezel,
De van, hogy nincs már, ki felel.
Hogyha tévúton jársz, ne félj, hazatalálsz,
A sötétben talán lesz majd, hogy nem látsz,
Nem kell a feszültség, olvadj, mint napon a jég,
Tisztul az ég, és nekünk ez épp elég.