The Phabee - Őrület

[Verse 1]
Az új spanod, mind gettó... Halljam, ült-e már!
Én nem mondom, hogy király vagyok, de anyám büszke rám!
Itt a jövőd marad ugyanaz,
Az idő éle megtompul, de mégis lenyakaz,

Ez pompás. Míg én sört iszom, meg pálinkát,
A csajod mellett nem kapsz mást, csak ásítást,
Erre mondom: csak hagyjuk, meguntalak,
Te a figyelemfelkeltőből lett unt alak, letudtalak!

Minden eddigi a múlté,
Csak az emlékedet tartsd meg, az apró már a pulté!
Minden szavad mint a zápor,
Én nem látom sokáig, de téged eltakar és ápol,

Légy bárhol, már nem látod az erdőt,
Haver, kint vagyok a viharból, rég elfújtam a felhőt!
Minden mindegy, maradj sorba,
Földön kavicsok közt hullsz el, csók a porból!

[Refrén]
Őrület, meg téboly, itt minden saját,
Minden magad fajta senki bennem emberére talál! (2x)

[Verse 2]
Na itt van neked, tessék! Ez rólad szól,
Többet ne gondoljál jófejnek a múltamból,
Én minden este, (á!) minden csapott délután
Én mindig ott voltam, ha ott kellett, mint sebtapasz a vér után!

Én mondom, ez az élet nem egyszerű,
Mikor nem vágtam le, te voltál az örök szarabb jellemű,
A foltos múltban kiderült mi leszel,
Hogy majd kitörsz-e a semmiből, vagy az majd bereteszel,

Mikor szoltál, vagy mondtál, te kanyuztál!
Megesküszöm bírtalak, mikor nem magadtól hazudtál,
De jó volt! Eskü ettől észbontó,
Hogy mikor kérdeztél, én válaszoltam, üvegben a borbontó!

Már látom, ahogy mi voltunk az "eltűnik"
Én éreztem, hogy büdös van, csak kiderült, hogy ez bűzlik
Hogy gond? Ugyan! Most mondom figyelj, hidd el,
Egy doboz cigim nálad van, de ott van neked, szívd el!

(Ref. 2x)