Smile Of Hell - Könnyed mosta

A lelkem mozi, a számból párával
Törnek elő a gondolatok, csak úgy százával
Belőlem száz ággal ragyog a napfény
Mégis itt állok a közepén, magányos karantén
Kopár sziklák tövében kibukkan a Hold
Rég elszállt az a madár is, 'mi tegnap dalolt
Azóta várom a feloldozást, keresem a kiútat
Keresem a jeleket, hogy melyik, merre, mit mutat
Táncolok a démonokkal, hívogatnak angyalok
Gyerek a lelkem, Mama, pedig én már nagy vagyok
Felmászok a tetejére, az életem játszótér
Bárcsak tudnám, a Nap velem még hányszor kél


A tegnap osztja: feltámasztják a hajnalok, hajnalok...
A múlt osztja: csak éber álmot alhatok, alhatok...
A könnyed mosta, 'míg minden más csak hallgatott, hallgatott...
De a reggel, de a reggel kinyitja majd az ablakot

A tegnap osztja: feltámasztják a hajnalok, hajnalok...
A múlt osztja: csak éber álmot alhatok, alhatok...
A könnyed mosta, 'míg minden más csak hallgatott, hallgatott...
De a reggel, de a reggel kinyitja majd az ablakot


Örökkön örökké, túl nehéz a keresztem
Az életem túlélő show, pedig be se neveztem
Én csak megyek, mintha kergetnének ördögök
Nem rejtenek se fátylak, se lepedők, se ködmönök
Meztelen öntudattal terítem ki lapjaim
Bódultan élem napjaim, csak legyen elég naftalin
Nem kell már hátranéznem, mert nem maradt ott semmi sem
Mindegy mit mondanak mások, amit a szemed mond, azt elhiszem
Követem az árnyékom, bármerre is visz az út
Lehet az a Tisza medre, vagy akár egy tiszta kút
Belenézek a mélybe, hogy meglássam a lelkem
Lehet, hogy kint süt a Nap, de nélküled már bent nem


A tegnap osztja: feltámasztják a hajnalok, hajnalok...
A múlt osztja: csak éber álmot alhatok, alhatok...
A könnyed mosta, 'míg minden más csak hallgatott, hallgatott...
De a reggel, de a reggel kinyitja majd az ablakot

A tegnap osztja: feltámasztják a hajnalok, hajnalok...
A múlt osztja: csak éber álmot alhatok, alhatok...
A könnyed mosta, 'míg minden más csak hallgatott, hallgatott...
De a reggel, de a reggel kinyitja majd az ablakot


Csak suhannak a nappalok, komor viharfelhők
Eltűntek a tegnapok, idekint minden felnőtt
Csak révedés a múltba, menekvés a jövőtől
Pattanjon a szikra, ami feltámaszt a gödörből
A lelkem pernye, a versem meg ravatal
Kopár minden rím, akár egy kopott csatadal
Ugranék a mélybe, hogy érezzek szellőt még
Itt a mélyben kincsesbánya, ezer csókkal feltörték
És nincs már visszaút, nem találok fonalat
Őröl az öreg malom, összeszorítom a fogamat
Csak néhány lépés előre még a párkányon
Csak néhány hajnal még, és véget ér a lázálom


A tegnap osztja: feltámasztják a hajnalok, hajnalok...
A múlt osztja: csak éber álmot alhatok, alhatok...
A könnyed mosta, 'míg minden más csak hallgatott, hallgatott...
De a reggel, de a reggel kinyitja majd az ablakot

A tegnap osztja: feltámasztják a hajnalok, hajnalok...
A múlt osztja: csak éber álmot alhatok, alhatok...
A könnyed mosta, 'míg minden más csak hallgatott, hallgatott...
De a reggel, de a reggel kinyitja majd az ablakot