Vastag Csaba - Ugye érzed

Van, hogy néha félünk, bár nincs miért,
És van, hogy némán küzdünk a semmiért.
Tudjuk, néha könnyebb, ha nincs tovább,
De újrakezdjük mégis tétován.

Mikor igazi kincset nem találsz,
Jön az örökös-örökös kutatás,
S addig el nem ül ez a harc belül,
Amíg nem jön egy jó útitárs.

Ugye érzed, amit én,
Hogy összeér rég a lelkünk a dalban?
Nézd, a föld meg az ég jót ígér!
Ugye érzed, amit én,
Hogy együtt ég rég a szívünk a dalban?
Mindig új menedék, mi csak a miénk.

Van, hogy néha bennünk a csend kiált,
És van, hogy olykor ejtünk egy pár hibát.
Sejtjük régen, mindig új próba vár,
És a vége tán egy cseppnyi boldogság.

Mikor igazi kincset nem találsz,
Jön az örökös- örökös kutatás,
S addig el nem ül ez a harc belül,
Amíg nem leszel jó útitárs.

Ugye érzed, amit én,
Hogy összeér rég a lelkünk a dalban?
Nézd, a föld meg az ég jót ígér!
Ugye érzed, amit én,
Hogy együtt ég rég a szívünk a dalban?
Mindig új menedék, mi csak a miénk.

Nekünk nincs akadály, együtt semmi se fáj,
Ez az út, ami együtt visz ma tovább.
Szívünk egyet akar, csakis egyfele tart
Talán egy életen át.
Nekünk nincs akadály, együtt semmi se fáj,
Ez az út minket kéz a kézben talál.
Szemünk egyfele néz, így lesz minden egész.

Ugye érzed, amit én,
Hogy összeér rég a lelkünk a dalban?
Nézd, a föld meg az ég jót ígér!
Ugye érzed, amit én,
Hogy együtt ég rég a szívünk a dalban?
Mindig új menedék, mi csak a miénk.