Erhid - Még egyszer

Szeretném látni, a múltat az évekkel,
még egyszer átélni mindent mit érvekkel,
nem tudnék, mert lehetlen lenne,
de helyette csak toll marad, a fejem szegem le.

Szeretnék átélni minden jót még egyszer,
szeretném látni a választ a kérdéssel.
Egy újabb út a hátam mögött emlékkel,
ha felnézel az égre remélem rám emlékszel.
Szerettem volna, ha a végeredményt látod,
de levágtam már régen, hogy számodra csak átok.
Nem lesz már semmi, mert így hozta az élet,
valakit magammal viszek, valakit letépek.
El kellett fogadnom, hogy ilyen is van miért ne,
és ha tovább kell mennem, már nem indulok félve.
Mások előtt soha nem borultam térdre,
nem vette észre senki úgy vonultam félre.
és úgy tértem vissza, minden para nélkül végre,
cipelem a keresztem, az istentől kérve,
az első löketet, hogy ne kelljen még ne,
elbúcsúznom úgy, hogy nem fejeztem még be.

Szeretném látni, a múltat az évekkel,
még egyszer átélni mindent mit érvekkel,
nem tudnék, mert lehetlen lenne,
de helyette csak toll marad, a fejem szegem le.

Minden mi álom volt, a valóságot súrolja,
szerettem volna, ha elkészül full jóra.
Nem csúsztam sose, mindig volt pénzem ha kellett,
mer nem mentem el soha, a lehetőség mellett.
volt hogy magamért, de olyan is volt már,
hogy másra gondoltam, mer' túl jó volt hozzám.
És előfordult az is, hogy nem érdekelt más,
mert egymást követte, a túl sok csalódás.
De hidd el nekem, minden könnyebb, hogy ha mással,
osztozol a bajban, a jóban, parával.
Feltételezzük, a jövőről, hogy jó lesz,
hogy amit elterveztünk az nem holnap most lesz.
De hidd el nekem, minden könnyebb, hogy ha mással,
osztozol a bajban, a jóban, parával.
Feltételezzük, a jövőről, hogy jó lesz,
hogy amit elterveztünk az nem holnap most lesz.

refr.:2x

Az idő mintha sietne, csak repülnek az évek,
tini kornak vége, ott a legszebbek a képek,
sok volt a bökkenő, de mindig volt megoldás,
a semmit tevő napok, minden perce a megszokás.
Remélem azért, másokban is mélyre,
ásta magát és emlékezz az évre,
mert száz buli száz arc, de valahogyan még se,
mi úgy éreztük jól magunk, és másokat nézve,
mindig volt sztori, hoztuk az újítást,
csak a világ sietett, mi nem bírtuk a sok futást.