Gyurkovics Zsuzsa - Szélmalom

Sorsunk, mint egy kerék, ami forog
Szinte soha meg nem áll,
Így az ember tipeg-topog
Örök útvesztőben jár...
Mint a mámor ami kerget,
Ami űz és visszatart...
Mint az óra, mit a percek
Szédült karneválja hajt...
Látod, mindíg egymást váltva
Jön az árnyék meg a fény...
Míg a világ körbe-körbe forog
Fáradt tengelyén...
Vihar tépte szárnyakon,
Mint egy régi szélmalom...

Mint egy barlang, mit az eső
Ezer kristálycseppje vájt...
Mint egy bánat, mint egy rossz szó,
Ami tegnap még úgy fájt...
Mint egy furcsa keser-édes
Félig elfelejtett íz...
Mint egy kavics, ami csobban,
Aztán fodrot vet a víz...
Látod mindíg egymást váltva,
Jön az árnyék meg a fény...
Míg a világ körbe-körbe forog
Fáradt tengelyén...
Áttör legszebb álmodon,
Mint egy régi szélmalom...

Szobád mélyén néhány fénykép,
Néhány csendbe süppedt szó...
Épp így őrzi nyári fényét,
Nyári titkait a tó...
Mint egy színpad, mint egy díszlet,
Mint egy régi-régi dal...
Mint egy gyermek, akit visznek,
Hogyha menni nem akar...
Mint egy labda, ami repült,
Szállt a játszótéren át...
Mint a könnyek, amit sírnak
Kinnt a lombjuk vesztett fák...
Mint az álmok, miket lassan megöl
Elhervaszt a tél,
Mint egy lábnyom kint a porban,
Amit elsöpör a szél...