Psota Irén - Papírszalvéta

Elvisznek a vendéglőbe minden szombaton,
s ottan látom, hogy a nagyok ostobák nagyon.
Bekrémezik, berúzsozzák, el is hajítják
azt a sok szép, finom, selymes papírszalvétát.
Talán ők még nem hallották ezt a dalocskát,
hogy

Papírszalvétát kérek, mert eztet gyűjtöm én,
veszek, adok, cserélek, és nő a gyűjtemény,
és tudják a környéken az összes fiúk már,
ki szalvétát ad nékem, hát annak puszi jár.

Sikágóból Malvin néni írt egy levelet,
azt kérdi tőlem: Névnapodra mit küldjek neked?
Válaszoltam: Küldjél nékem papírszalvétát!
Szegény gyerek, milyen nyomor lehet odaát? –
írta, s küldött három ócska damaszt szalvétát.

Papírszalvétát kérek, mert eztet gyűjtöm én,
veszek, adok, cserélek, és nő a gyűjtemény,
és tudják a környéken az összes fiúk már,
ki szalvétát ad nékem, hát annak puszi jár.

Udvarlóm is van énnékem nem is egy, de sok,
már randevút is kértek tőlem harmadikosok,
de nem jöhet számításba csak az Elemér,
másodikos ugyan, de az apja főpincér,
s rengeteg szép szalvétája van neki ezér’.

Papírszalvétát kérek, mert eztet gyűjtöm én,
veszek, adok, cserélek, és nő a gyűjtemény,
és tudják a környéken az összes fiúk már,
ki szalvétát ad nékem, hát annak puszi jár,
s ha nagylány leszek, annyi puszit adok akkor én,
hogy enyém lesz a világon a
legis, legis, legis, legis legszebb gyűjtemény.
Hej!