Feke Pál - Rossz pénz

Cipőstől ágyba rogynom kár volt, kár ,
De ki sejtette, hogy a reggel tetten ér,
Egy érme tegnap este, fej vagy írás,
Pont élére állt, a kedvemért.

Vitt a vérem a régi útra,
Előkerült még egy-két jó barát,
A kocsmák szembe jöttek sorra,
És mi jól elláttuk a józanság baját!

Az ajtónk nyitva áll,
Egy cigit most még szívjunk el talán,
A füstje száll, nézd, akár honnan fújod rám,
Nekem attól nem lesz glóriám, úgy ám!

Én mondom, dobj el, hagyj el, verj el, pazarolj el!
Félteni nincs mit, bébi, rossz pénz sose vész el.
Azt mondom, dobj el, hagyj el, verj el, pazarolj el!
Azt mondod, mindegy, bébi, rossz pénz sose vész el.

Osztottam minden áldott asztalnál,
És kevertem, ahogy más is megkevert,
Kezdtem, egy szürke kézben volt már pár érme,
Aki a végén egyedül engem nyert.

Ezért hát mit tehettem, csak azt szerettem,
Ki velem volt akkor némiképp,
Hiába sírás, fej vagy írás, bébi,
Bocs, ha nem túl szép a vége kép.

Hát akkor gallért fel,
A cigit kösz, már nem itt szívom el, most menni kell.
És ha vissza kézből adnál még,
Majd visszatérek, ne érd be ennyivel, oh well!

Én mondom, dobj el, hagyj el, verj el, pazarolj el!
Félteni nincs mit, bébi, rossz pénz sose vész el,
Azt mondom, dobj el, hagyj el, verj el, pazarolj el!
Azt mondod, mindegy, bébi, rossz pénz sose vész el.