Tirpa - Felbecsülhetetlen

(2x)Amit tőlünk kapsz az felbecsülhetetlen,
Hogy találkozz a nevünkkel az elkerülhetetlen.
Minden sorunk a füledbe mászik,
Nem csoda, hogy tőlünk az összes MC parázik.

(Tirpa)
A Földön eltöltött idő az nem egy kéjutazás,
Itt körül ölel a kétely, na meg a képmutatás.
Húzz a szemem elől köcsög, inkább állj a sarokba,
Sosem fogok beilleszkedni a társadalomba.
Nem vagyok haverkodós, tartsad meg a tisztes távot,
Ha szemtelenkedsz földhöz baszlak mint egy lisztes zsákot.
A magánügyeimet senkinek sem tálalom ki,
Ha berágok, megütlek, olyankor késő már dadogni.
Megmondom a frankót, a faszom fog ködösíteni,
Kicsinek még mindenhol próbáltak kiközösíteni.
De ez adott erőt a durvábbnál durvább sorokhoz,
Ne hidd, hogy a helyembe nem nyúltál volna drogokhoz!
Telnek az évek, az utamról nem tértem le,
A spanok közül nem én süllyedtem a legmélyebbre.
Veszett gyerek voltam, örökké feszkót kreáltam,
Csak lógtam a téren, mindig balhéztam meg beálltam.

Refrén(2x)

(T-kyd)
Jéghideg utcák nevelték tűzforró rímeim,
Ti mind színvakok vagytok, így nem láthatjátok színeim.
Azért lettem lelketlen, mert a lelkem akarta,
Az ördög ezt a srácot a tűzből kivakarta.
A nevem nem lesz soha márka, mint egy cipőnek,
Az emlékem ellenáll simán a múló időnek.
Ne szarakodj a jókkal, a torkodat vágják el,
Azért élek így, mert az emberek nem ezt várják el.
Ez más világ tesó, itt a te fajtád éhen hal,
Az én nevemhez kőtábla kell, a tiédhez szégyenfal.
Azt hiszed csak a kamut lököm? Légy a vendégem.
Te ott fogsz holnap zokogni, ahol én nevettem nem régen.
Kevés a lóvé, a barátság, a szenvedély,
De inkább szenvedek, minthogy azt hazudjam, hogy szebben élj.
Szarok a jövőre, a pillanatért élek,
És inkább meghalok, minthogy azt lássátok, hogy félek!

Refrén(2x)

(Tirpa)
Hidd el, ha kell felgyújtom a városod Kyd-del,
Most mindenki jobban jár hogyha a tetszikre klikkel,
Megfertőz a zenénk, úgy mint az AIDS vagy a tripper,
Osztjuk a tockosokat, most a fejed a flipper.
Ha lenéznek, ne emészd meg, állj végre a sarkadra,
Büszkén emlékszel majd vissza így minden szar napra.
Légy résen, mer' ha nem, a kaszás az életből kiszed,
Nem jobb nálad senki, csak akiről te is elhiszed.

(T-kyd)
Százezer szeg az elmémben, fájdalom égeti,
A magamfajtákat a magadfajta meg nem értheti.
A telep eltemet, vagy kiköp hogyha megrágod,
A magány éles pengéi, engem is ezerszer megvágott.
Mert az én falkámban minden királynő elpusztul,
Az ágyamig eljuthatsz, de a szívemen nem jutsz túl.
A nevem Gábriel, mikor a földre ledobtak,
Minden szar MC felüvöltött, mert tudták hogy beszoptak.

Refrén(2x)