Szabó Balázs Bandája - Legeltető

Valahogy úgy van ez,hogy már régóta ázik-fázik,
Valami a vértelenségből,újra rám talál itt.
Kinyitja árnyékkirakatát a Nap,és ámul-bámul.
Figyeli miért tapossa mindenki az elárvult árut.

Majd megöregszem és kikötöm a gyerekkorom a ház elé,
Legeltetem és figyelem,hogyan nő a tuja a ház felé.
Majd elvisznek élni az ég fölé egy fedetlen házba,
hogy lássa az Isten,kivel hálok az ágyban.

Fedetlen álom-árnyékot láthatsz az égben éjjel,
Jön le minden onnan,festetlen vakolat réme.
Jön le minden már csak,bújik a szem mögött az a kis alvó részlet,
Ami Te voltál hajdan a fák között..

Majd megöregszem és kikötöm a gyerekkorom a ház elé.
Legeltetem és figyelem,hogyan nő a tuja a ház felé.
Majd elvisznek élni az ég fölé egy fedetlen házba,
hogy lássa az Isten,kivel hálok az ágyban.

Valahogy úgy van ez,hogy már régóta ázik-fázik,
Valami a vértelenségből,újra rám talál itt.
Kinyitja árnyékkirakatát a Nap és ámul-bámul.
Figyeli miért tapossa mindenki az elárvult árut.

Majd megöregszem és kikötöm a gyerekkorom a ház elé.
Legeltetem és figyelem,hogyan nő a tuja a ház felé.
Majd elvisznek élni az ég fölé egy fedetlen házba,
hogy lássa az Isten,kivel hálok az ágyban.

Majd megöregszem és kikötöm a gyerekkorom a ház elé.
Legeltetem és figyelem hogyan nő a tuja a ház felé.
Majd elvisznek élni az ég fölé egy fedetlen házba,
hogy lássa az Isten,kivel hálok az ágyban..