Oláh Gergő - Áll az idő

Mintha édes nektár volna
Hajt az élet, minden óra
Körbe zár, csak jár
Pedig régen olyan más volt
Álmodoztunk a nagyvilágról
De ködbe szállt, úgy fáj

Újra azt kell éreznem
Hogy veled együtt lélegzem
Ne lépj tovább
Az idő kulcsát megszereztem
Hogy szíved lángját érezhessem
Örökké már

A valóság csak forgat minket
Mosolyt ír és sokszor könnyet
De meg nem áll, csak jár
Fent vagy lent ez néha mindegy
Így is próbára tesz minket
A változás, nagy ár

Újra éreznünk kell már
A vonzó örök körforgást minket vár
Mégis add a percet kérlek
Hogy mindent megállítsunk végleg
Örökké már

Az idő áll, itt minden rólad szól
Csak lásd, valóság a régi álmokból
Csak lásd, az idő áll, az érzés szikrát szór
Csak lásd, örök érintés a lángokból

Hányszor éreztük, hogy vége
De tovább mentünk kéz a kézben
Bármin át
Körbe-körbe jártunk mégis
Hibáztál, és sokszor én is
De vége már
Fáj

Újra éreznünk kell már
A vonzó örök körforgást
Minket vár
Mégis add a percet kérlek
Hogy mindent megállítsunk végleg
Örökké már

Az idő áll itt minden rólad szól
Csak lásd, valóság a régi álmokból
Csak lásd, az idő áll, az érzés szikrát szór
Csak lásd, örök érintés a lángokból

Áll a perc, a nap, az ég, ha hív a fény
Hátha mégis úgy lehet, mint akkor rég
Szívem őriz téged még
Kérlek érezd, kérlek a percet állítsuk meg végleg

Az idő áll itt minden rólad szól
Valóság a régi álmokból
Az idő áll, az érzés szikrát szór
Örök érintés a lángokból

Az idő áll itt minden rólad szól
Valóság a régi álmokból
Az idő áll, az érzés szikrát szór
Örök érintés a lángokból