Elfújta a szél (musical) - Elfújta a szél Medley

Elfújta a szél Medley...

Kínzó csönd vár rám...
Nincsen apám, nincs már hazám...
Fölperzselt tájon, nincs már több álom,
Köröttem dermedt árnyak,
Nem szólnak, némán állnak...
Öl a csönd,
Mély csönd...

Ez a csönd, úgy fáj,
Sok csukott száj, bent kiabál,
Hol a régi világ? Hol a napfényes Dél,
Ahol gyapott mezőt ringat a kósza szél...?
Itt ma halott a föld, benne kiszáradt tölgy,
És a csönd vár...

Ez a csönd, úgy fáj,
Hogy éljem túl, azt ami vár?
Most egyedül kell mindent eldöntenem:
És saját erőmből mindent elérnem...
Hát nem adom föl, nem lesz ami összetör!
Nem lesz csönd már...!

Most esküt teszek, hogy: Talpra áll, Scarlett!
Vár, az ősi föld
Erőt ad, új hitet.
Nézz le rám, jó Atyám!

Lesz ki prédának lát,
Lesz ki csodának vél,
Lesz ki irigyen bámul,
S ebből mit sem ért...

De én nem alkuszom többé, már senkién... Új nap, új fény!
És a múlt nem fáj, nem bánt a csönd, s a vörös föld vár...

----

Nézz, most Ránk Uram!
Hol vagy most, Uram?
Miért tűröd, ezt a szenvedést?
Nyakunkra tették már a kést!
Hol vagy most, Uram?
Halld meg jajj szavam:
Az ember, ember farkasa! -
Hiába száll, hozzád ima.
Miért nem szólsz, Uram?
Hol vagy most, Uram?
Miért hagytál minket egyedül?
Lelkünk a pokolra kerül!
Miért történt ez így?
Nézd e szörnyű kínt:
Az ember, ember farkasa!
Hiába száll, hozzád ima.
Oh kérlek mondd: MIÉRT?

---

Utál minden feleség,
Mert elcsaklizom a helyét.
Francia kór, szifilisz -
Mit a férje haza visz.
Az asszonyka otthon ül, a titokra ha fényderül.
Bevetné a bájait, ám ez rajta nem segít.
Férje minket boldogít!

Kéj nő... Kéj nő!
Kultúráltan szól ez így:
A szajha sok kicsit!
Kéj nő...
Azt mondom: Szép nő!
Hisz pénzre váltott életem,
Az ágyban élvezem.
Kéj nő... Nehéz a sorsa:
Nem vár szerelmes szókra.
De ha láthatnád a szívét:
Sok-sok könny és kín hullna rögtön eléd!

Kéj nő... Kéj nő!
Kultúráltan szól ez így:
A szajha sok kicsit!
Kéj nő...
Azt mondom: Szép nő!
Hisz pénzre váltott életem,
Az ágyban élvezem.
Kéj nő!

---

Láttam én, ezt a szerelmet.
Láttam jól, ahogy elégett.
Ők nem értik egymás nyelvét már,
Ők nem néznek egymásra, de kár.
Elszállt, -igen- egy őrülten szép szerelem!

Fújj, őrjöngő szél!
Zúgj, féltékeny szél!
Miért nem figyel,
Soha senki se rád?
Miért süket a világ?
Miért tűnt el minden zöld?
Hát miért pusztul e föld?

Ne ítélj el és megbocsáss,
Had legyen búcsúzás!
Kemény a szívük, mint a kő,
Így kioltja egymást két erő.
Ám hinnünk kell, hogy:
A szerelem végül nyer!

Fújj, őrjöngő szél!
Zúgj, féltékeny szél!
Miért nem figyel,
Soha senki se rád?
Miért süket a világ?
Miért tűnt el minden zöld?
Hát miért pusztul a föld?

Oly sok-sok ember él és meghal egy napon,
Szerelmet nem talál, csak dolgozik vakon.
A világ kinevet és te vagy, ki figyel...

Fújj, őrjöngő szél!
Zúgj, féltékeny szél!
Miért nem figyel,
Soha senki se rád?
Miért süket a világ?
Miért tűnt el minden zöld?
Hát miért pusztul a föld?

Nincs Észak és Dél...
Elfújta a szél...
Új álom vár,
Közös hát a jövőnk:
Vár egy boldog idő,
(Újra éled a föld?)
és zöld legyen a föld...