Késmárky Marika - Képzelet

Ha jő a halk szavú est
A képzelet sose rest
A félhomályban a táj mindig más

Összenéznek a fák
Összesúg a sok ág
Azt beszéli a sok levél:

Születik szerelem, konokul hinni kell
Születik szerelem, konokul hinni kell
Sohasem jöhet el, amiben nem hiszel

Véget ér a magány
Csak bízni kell igazán
Én is évek után leltem rád

Most mindenem odaadnám néked
Nincs olyan, amit tőled féltek
Semmi sincs, amit elvennék

Csak a baj, csak a bú, csak ami bánt nagyon
Csak a baj, csak a bú, csak ami bánt nagyon
Csak a rossz, csak a gond, csakis a fájdalom

Az éltető bizalom
Átsegít bajokon
Te sok nehéz napomon mellém állsz

S én mindenem odaadnám néked
Nincs olyan, amit tőled féltek
Semmi sincs, amit tőled elvennék
S érzem jól:
Te semmiképp soha meg nem lopnál
Nincs titok, amit elhallgatnál
Nincs egyéb...
Csak az álomszép szerelem...

(Szerelem, szerelem, amiben hinni kell)
Szerelem
(Születik szerelem, amiben hinni kell)
Szerelem
(Sohasem követed, amiben nem hiszel)
Szerelem
(Születik szerelem, amiben hinni kell)
Szerelem
(Születik szerelem, amiben hinni kell
Sohasem követed, amiben nem hiszel)