Hekiii - Várlak (km. Atesz)

(2X) Van amikor újra lángol még,
és nem tudom hogy merre menjek én.
Várlak, hogy gyere már...
nem tudom mit csinálsz...
nem tudom merre járhatsz épp.

1.
Volt, olyan mikor a magányra vágytam,
ártatlan falevél a dombtetőn álltam.
Egyszer csak felbukkant, Ő a kis égkő,
páratlan mosolya, a mesébe illő.
Csodás időszak, hagytam had vigyen,
melletted élve a szárnyam megpihent.
Veled szálltam, Veled szálltam,
minden érzésem, a Világra tártam.
Váratlan dráma, éles változás,
kettőnk élete, kalandos állomás.
Búcsúzni nehéz, mégis elmentél,
tudom nem könnyű, Te mindent megtettél.
Itt állok egyedül, halvány kis reménnyel,
érezni kín, a fájdalom felnégyel.
Én csak nézlek, tudom messze jársz,
de bízok abban, újra rám találsz.

Ref.: (Atesz)

(2X) Van amikor újra lángol még,
és nem tudom hogy merre menjek én.
Várlak, hogy gyere már...
nem tudom mit csinálsz...
nem tudom merre járhatsz épp.

2.
A rengeteg emlék, még itt él bennem,
te vagy az egyetlen, ki hittél bennem.
Minden évszak, melletted tavasz volt,
kéz a kézben, a földtől elrugaszkodj.
Hallom a hangod, a suttogó szélben,
a Holdat bámulom, a messzeségben.
Egyet kértem, egyet kértem,
maradj az enyém "MOND MEG MIÉRT NEM ?!"
Virágról-virágra, szálltam de hiába,
a te neved foglalom, minden nap imába.
Múlik az idő, lassan megértem,
melletted kincsem, a jó útra tértem.
Veled éltem, a fényt is láttam,
általad bizony jobb emberré váltam.
Elsárgult levelek, de maradnak ágak,
egy dologban bízhatsz, én örökké VÁRLAK !!

Ref.: (Atesz)

(4X) Van amikor újra lángol még,
és nem tudom hogy merre menjek én.
Várlak, hogy gyere már...
nem tudom mit csinálsz...
nem tudom merre járhatsz épp.

Atesz:

Újra lángol ég, nem mehetsz el még,
nélküled, mond mit érek én . . . ?!