Késmárky Marika - Nem bánom, hogyha szenvedek

Egy szál virág, egy kis levél,
egy régi bók, egy régi nyár.
Ez vagy csupán, mert látom azt,
hogy más nekem nem vagy te már.

Mellettem vagy, de máshol élsz,
várom, de csókot mégse kérsz.
Érzem, hogy elmennél,
de semmit nem szólsz,
látom arcodon, kímélsz.

Nem bánom, hogyha szenvedek,
tőled mégis elmegyek.
Nem hagyom, hogy te légy a végzetem.

Megcsaltak régi álmaim,
mégsem hullnak könnyeim,
százszor is újra kezdem életem.

Nem bánom, hogyha szenvedek,
tőled mégis elmegyek.
Bármilyen nehéz is lesz, muszáj felednem.

Elnézem én a felleget,
hogy vándorol az égben fenn.
Szél fújdogál a domb mögül,
egy útja van, a végtelen.

Az égen fénylő csillagok,
tőled már oly távol vagyok.
Nem hallom hangodat,
bár mellettem vagy,
inkább messzire futok.

Nem bánom, hogyha szenvedek,
tőled mégis elmegyek.
Nem hagyom, hogy te légy a végzetem.

Megcsaltak régi álmaim,
mégsem hullnak könnyeim,
százszor is újra kezdem életem.

Nem bánom, hogyha szenvedek,
tőled mégis elmegyek.
Bármilyen nehéz is lesz, muszáj felednem.

(Muszáj felednem.) Szomorú.
(Szomorú, nem szeretsz engem.) Szomorú.
(Szomorú, nem szeretsz engem.)

Mért kellett felednem?
Mért kell felednem!?