Szenes Iván - Ma önröl álmodtam

Suhan az éj, elkerül az állom,
A kicsi szobámba beragyog a nyár.
Üzen a szél, hogy valaki sr még,
Hogy valaki hív még, hogy valaki vár

Benéz az ablakon a holdsugár szelíden,
S én halkan hallgatom a régi dalt oly fájó szívvel.

Ma önről álmodtam megint, bocsánat asszonyom,
De nincsen abban semmi, hogy önről álmodom.
Fehér sejemben jött felém a csókok éjjelén,
Rám mosolyfgott könnyedén, s oly boldog voltam én.

Rózsa virult az ágon, csók tüze gyúlt a számon,
Arca virult, s hozzám símult, s a rózsa kint lehullt.

Ma önről álmodtam megint, bocsánat asszonyom,
Mert szeretem nagyon,
Mert szretem nagyon.

Nevet a fény, a tavaszi réten, s a tavaszi éjben a szerelem ég.
Szeme tűzét ha nagyon imádom, ott ragyog az állom, s ez nekem elég.

Reeggel elrepül, de este újra vár rám,
És addig itt marad a parfűmje a gyűrött párnán.

Ma önről álmodtam megint, bocsánat asszonyom,
De nincsen abban semmi, hogy önről álmodom.

Rózsa virult az ágon, csók tüze gyúlt a számon,
Arca virult, s hozzám símult, s a rózsa kint lehullt.

Ma önről álmodtam megint, bocsánat asszonyom,
Mert szeretem nagyon,
Mert szretem nagyon.