KARD - Ahol az életemet töltöm

A civilizációt elengedtem,
Ködként vált le rólam
Én azt kaptam az iskolától,
Hogy tudatlanabbá váltam

Hasztalan mosta agyamat a tévé
És pallérozott a rádió
Nem egy dobozból akartam megtanulni,
Hogy ez az egész mire való

Amerre én járok, ott nincs adás
Az élet törvénye kemény
Senkinek nincs ráadás

Ahol az életemet töltöm
Nem legyen intézet, vagy börtön
Nem kell a halálon túli szabadság

Itt leljem életem a Földön
Nem az örökkévaló mezőkön
Remélem, végtelen ez a felvonás

Ez legalább egy szép hazugság

Elmenekültem, vagy kiszabadultam
És korlátaim nélkül
Csak mondom a magamét burkolatlan
Bármi lehetek végül

Amilyen rossz,
Ugyanolyan jó eltéveszteni, merrefelé
Mindig máshol, vagy útközben
Az iránytű az ösztönöké

Amerre én járok, ott nincs adás
Az élet törvénye kemény
Senkinek nincs ráadás

Ahol az életemet töltöm
Ne legyen intézet, vagy börtön
Nem kell a halálon túli szabadság

Itt leljem életem a Földön
Nem az örökkévaló mezőkön
Remélem, végtelen ez a felvonás

Ez legalább egy szép hazugság

Ahol az életemet töltöm
Ne legyen intézet, vagy börtön
Nem kell a halálon túli szabadság

Itt leljem életem a Földön
Nem az örökkévaló mezőkön
Remélem, végtelen ez a felvonás

Ez legalább egy szép hazugság
Szép hazugság