VMX - Sűrű homály

INTRO

Nem maradt más csak egy melléklet..
mi belevésődött az elmémbe.
Nem kérlek arra hogy emlékezz,
felejtsd el majd dobd ki a szemétbe!

1. VERZE

Remeg a kezem, papírra vetem,
hogy folyik a vérem most levezetem!
Idegeim tépem, de nem áltatlak:
nem foglak szeretni, mert engem is átbasztak!

Nem szeret senki, de hidd el megértelek,
nem ismersz akkor miért ítélkezel?
Felettem, de feladtam a külső az érték,
szemeid beszélnek: hozzám elértél.

Meg fogtad a kezem, szerettél hittem,
majd lejárt az idő ki űztél innen!
Hazudtatok arról kik körbevesznek,
barátság, szerelem, ti tönkretesztek!

10 év ennyit ér? Hát sajnállak titeket,
meg sajnálom magam, hogy mindenki csak hiteget.
Látom a fényt azt hiszed jól megy?
Járd az utam és utána mondd meg!

REFRÉN

Beteg lettem, nincsen terápia,
a halál csak suttog, hogy rám kell várnia!
Sűrű homályt kergetek megint,
az álom meglát és nevetve legyint!

Beteg lettem, nincsen terápia,
a halál csak suttog, hogy rám kell várnia!
Sűrű homályt kergetek megint,
az álom meglát és nevetve legyint!
(Meglát és nevetve legyint..)

2. VERZE

Megírtam az angyalt, elhagyott a szerencsém,
semmi nem úgy alakul, ahogyan azt szeretném.
Tervek szállnak, az elmém megfáradt,
foglalt a telefon, de hidd el meg várlak.

Vannak emberek, csak nekem fontosak?
Egy ölelés marad, de téged nem okollak.
Szívemen viselem az emberek dolgát,
de mindig leláncol egy átkozott korlát!

Nehezen nyílok meg teljesen őszintén,
még a barátaim se ismernek, te meg úgyszintén!
Bevallom hogy kellesz hát fordíts hátat,
fájó sebeimre üss még rá párat!

Nem téged okollak csak nagy bennem a harag,
minden az én hibám és mindig az marad.
Rúgj belém ha fáj, hidd el megérdemlem,
hidd el hogy így van.. úgy is ezt érdemlem..

REFRÉN

Beteg lettem, nincsen terápia,
a halál csak suttog, hogy rám kell várnia!
Sűrű homályt kergetek megint,
az álom meglát és nevetve legyint!

Beteg lettem, nincsen terápia,
a halál csak suttog, hogy rám kell várnia!
Sűrű homályt kergetek megint,
az álom meglát és nevetve legyint!
(Meglát és nevetve legyint..)

3. VERZE

Legyen vidám dal, tudod mit lesz..
szomorú csendben lesz egy kis nesz.
Már nem hajkurászom, az igazit tovább,
kikérek egy sört és tele a pofám!

Egész éjjel létezem, enyém a világ!
Így leszek az aki a szarból is kilát!
Majd jön aki elfogad így szeret egészen,
számomra az igazi de ő nem áll rám készen.

Más szeret? akkor én fordítok hátat,
ritka az ilyen de mondhatnék párat.
Sajnálom kérlek, taníts meg érezni,
ne kelljen az életben egyedül elvérezni!

Lépkedek utamon, lámpafények csillagok,
elképzelem hogy, az enyém is ott ragyog.
Nem hullhat le, ezt te mondtad nekem,
megköszönném de suttogom halkan: nem lehet..

REFRÉN

Beteg lettem, nincsen terápia,
a halál csak suttog, hogy rám kell várnia!
Sűrű homályt kergetek megint,
az álom meglát és nevetve legyint!

Beteg lettem, nincsen terápia,
a halál csak suttog, hogy rám kell várnia!
Sűrű homályt kergetek megint,
az álom meglát és nevetve legyint!
(Meglát és nevetve legyint..)