Evita - Eva és Che keringője

Che:
Meddig tart még ez a förtelmes tánc?!
Félek, nem bírom gyomorral már!
Ez a színjáték pompás találmány!
A rosszmájú nézőre kutyakorbács vár!
El kell, hogy menjek, de megkérdem tőled:
Mondd, meddig kell bámulnunk még,
A megváltó, szent asszony képét,
Míg százezrek szenvednek, s tűnnek el börtönben, ugyanúgy, mint rég?!

Eva:
Jobb is, ha eltűnsz, te szédült bohóc,
Siess, vár rád a mártír-brigád!
Csak tudnám, hogy mit vársz még tőlem?!
Ha partner kell harcodhoz, keress hozzá mást!
A kormányzás, drágám, egy ősrégi játék, és adott a játékszabály!
A favágók döntsék a tőkét!
Én beérem azzal, hogy néhány jó emberem boldoggá teszem, és rajonghat értem a nép!
Itt a sátán! Közöttünk jár ezer éve!
Kormányok buknak és nincs soha béke!
Mondd, miért lennék őrült, hogy új harcot kezdjünk?!
A régit, éppen, hogy megnyertük, újabb nagy kockázat nem kell!
Fordulj máshoz!

Che:
Meddig tart fönt ez a felpumpált léggömb,
Mondd, mi lesz, ha fordul a szél?!
Ha egyszer a jövőbe néznél, már tudnád, hogy elkéstél,
Átlépünk rajtad, hisz számodra nincs többé cél!

Eva:
Hát menj el, s ha felfordulsz, nem sír majd senki!
Csak játszd el a névtelen hőst!
De mielőtt olajra lépnél, még megkérdem tőled, mondd, mit kéne tennem?!
Ha száz évig élnék, tán akkor se győzném: oly végtelen a gond, a nyomor, s a bűn!
Itt a sátán! Közöttünk jár ezer éve!
Kormányok buknak és nincs soha béke!
A szép vörös zászlód, majd lobogtasd máshol, itt nem kell!
Küzdj meg a dzsungellel, vérezz a hegyekben,
De innen tűnj el, drágám!

Ó bárcsak száz évig élhetnék!
Félek, legyűr a gyöngeség...
Adj még időt, ó, én teremtőm!
Nézd! Szívem harcol, de meddig még...?
Testem széthull, és itt a vég...
Harminckét év... Ez hát egy élet...

Che:
Én azt hittem, hogy minden ideköt,
De börtön lett az "áldott szülőföld"!
És látnom kell: hazám egy név csupán!
Oly mindegy már: El Salvador, Dél-Vietnám, Bolívia, Jemen, Kongó!
Győz majd egy új világ!