Utolsó Alkalom - Míg szemedben

Fagyos rémálomból felriadva,
Néha már nem kapok levegőt
Gyomrom zsigereitől megremegve
Egyedül izzadom össze a lepedőt,
Végez az élet, rohad a lélek
Minden összedőlt a téli éjszakán
Semmit találva, jó mélyre ásva
Tapos valami bennem, nap-nap után.

R:
Mindig van lentebb,
A kút egyre mélyebb,
Víz alá húznak, még az emlékek,
Szorít és fojt a szíj?
Vagy csak úgy képzelem,
De kibírom, mert szemedben
Ott ragyog a győzelem….

„Leócskolt” korunk csapdájának
Fertőjébe esve,
Ragadunk csillogó sárba
Nem is tudjuk mit keresve,
Majd magunkból is kifordulva
Egymással mit sem törődve
Újabb hazugságot kutatva
Lépünk akna mezőre.

R: mindig van lentebb,
A kút egyre mélyebb,
Víz alá húznak még az emlékek,
Most is szorít a szíj?
Vagy csak úgy képzelem,
De erőt ad, míg szemedben
Ott ragyog a győzelem!

Mert közös a bűn, de a bűnhődés
Az megint nem egyforma
Van aki jó képet kell vágjon hozzá,
Hátul a cseresorba,
Szelektálva lelkünk hulladéka,
Kis kupacokba széthordva,
Mikor a földön fekvőt rugdalják,
Csak üvölt bele a porba:

Jehehéééé, jehehééééé

A tudat tövissel nőtt ösvényein,
Téged énekes madarak várnak,
Egész évben virág nő kertjében
Az üresen maradt háznak.


R:
Azt viszont tudom,
Tudom mit érzek,
Részemet vállalva, előre nézek
Meglazul majd a szíj?
Vagy csak úgy képzelem,
De erőt ad, míg szemedben
Ott ragyog a győzelem!
Vállamon ringatlak, neked szól énekem,
Mert Te vagy az öröklét, és a győzelem!!!