Takáts Eszter - Teremtés

Szemedben a könnyek
Vágólapra hullnak
Abból néma szolgák
Bábukat gyúrnak
Bábukat gyúrnak
Aztán kimúlnak
Árnyékuk ott marad
Egy új lap alatt
S hatalmas teremben
felállnak nagy körben
kéz a kézben mosolyognak
forognak időtlen
Forognak szemeink
Köröznek karjaink
Játékos grimaszok
Keskeny ajkaink
Ref:
Önálló élet
Mi belőled éledt
Menetelnek sorban
a könnytestvérek
Végtelen véletlenek sorát
teremtik tetteink
a bánat, mi néha jár
felemeli lelkeink
Ez a könny eső
Szemednek jól eső,
Bánatból teremtő
Nedves erő
Ref:
Önálló élet
Mi belőled éledt
Menetelnek sorban
a könnytestvérek
Hogy lehet szíveket váltani könnyből
mint kivágni random betűket a könyvből
és hagyni, hogy a szél rendezze el
keringőzve véletlenekkel
szikrák, alakok, formák
a saját másukat szerteszórják
és egyszer, mikor vége a bálnak
megteremtenek és félreállnak
nézd a számat, a szemem, ahogy rádnéz
csillog veled, mert éli, amit átélsz
fél a bánat, úgy remeg, ahogy rálépsz
titkos helyek, új nevek, ahová mész
ott rejtekes, ott nem keres a fájdalom
nincs számára semmi érdekes az ágyadon
hiába várod, ha szenvednél
nem ismer szebbet a szerelmednél