Elfújta a szél (musical) - Nézz le ránk, Uram!

Nézz le ránk, Uram!
Miért nem szólsz, Uram?
Testvérem meghal, miért hagyod?
Hogy tűrhetsz ennyi bánatot?

Még mit vársz, Uram?
Zúg a vérfolyam!
Remélem, tetszik, hát csak nézd,
Nyakunkra tették már a kést!

Uram, nem vártunk büntetést,
A kínjaink hát ne tetézd!

Nézz le ránk, Uram!
Nincs ez jól, Uram!
Miért küldted ránk a szörnyű vészt?
Hogy tűrhetsz ennyi szenvedést?

Hol vagy most, Uram?
Halld meg jajszavam!
Te adtál nékünk életet,
Jogod van rá, hogy visszavedd.

Uram, nem vártunk büntetést,
A kínjaink már ne tetézd!

Gyere, nézd, ahogy elfúj a szél!
Gyere, lásd, ahogy pusztul mind, ki él!
Gyere, nézd, hogy félünk, rettegünk árván!
Gyere, lásd, hogy tombol, fenyeget a Sátán!
Nézz és láss!

Kegyelem, könyörülj végre már!
Kegyelem, hiszen kisírt szemmel nézünk Rád!
Gyere, lásd, hogy szétszakadt már egy ország!
Csak egy végső ima száll ma hozzád,
Kérünk hát:

Nézz le ránk, Uram!
Miért e vérfolyam?
Hogy engedsz ennyi bánatot?
Pokol az élet, láthatod!

Mondd, mit tervezel,
Mondd, miért tűröd el?!
Az ember ember farkasa,
Hiába száll hozzád ima.

Nézz le ránk, Uram!
Miért e vérfolyam?
Hogy engedsz ennyi bánatot?
Pokol az élet, láthatod!

Mondd, mit tervezel,
(Ó kérlek, mondd, mit tervezel!)
Mondd, miért tűröd el?!
(Miért történt ez így?)
Az ember ember farkasa,
(Miért? Miért? Miért?)
Hiába száll hozzád ima.

Miért nem szólsz, Uram?
(Uram, miért nem szólsz?
Miért nem válaszolsz?)
Hol vagy most Uram?
(Kell, hogy láss, Uram!)
Miért hagytál minket egyedül?
Lelkünk a pokolra kerül!

Miért történt ez így?
(Kérlek, könyörülj,
Ne hagyj egyedül!)
Miért e szörnyű kín?
(Kell, hogy láss, Uram!)
Az ember ember farkasa,
Hiába száll hozzád ima.
Miért?