Kovács Erzsi - Ballada egy régi házról (In't Kleine Cafe Aan De Haven)

Már lassan leszállnak az alkonyi árnyak,
az utca is elcsendesült.
A játszótér árva, a boltok is zárva,
az asztalra lámpa került.
A kis kocsma mélyén egy sört hoz a pincér,
és játszik egy harmonikás.
Én hallgatom csendben és feléled bennem,
a régmúltból valami más.

Valahol áll még egy vén ház a parton,
valahol vár még egy boldog sziget,
ahol a holnapról álmodtam egykor,
ahol nagyon boldog volt az életem.

Csak visznek a léptek, és szemembe néznek
az emlékek, az ifjúság.
A házunk a sarkon, a fűzfák a parton,
s a kertünkben az orgonák.
Az udvarunk végén egy vén fatönk szélén
mindig állt egy telt pohár,
s a postás is tudta, ha arra vitt útja,
hogy neki egy jó korty kijár.

Valahol áll még egy vén ház a parton,
valahol vár még egy boldog sziget,
ahol a holnapról álmodtam egykor,
ahol nagyon boldog volt az életem.

De múlnak az évek, hol rosszak, hol szépek,
mint másodperc, szaladnak el.
Már fogynak az évek, és halkul az ének,
de nyugtatom fájó szívem,
mert nézem a házat, a rozsdás, vén zárat,
mit régen nem nyitott a kéz.
Pár napom volt itthon, és sírnék is titkon,
de szégyellem, ez az egész.

Valahol áll még egy vén ház a parton,
valahol vár még egy boldog sziget,
ahol a holnapról álmodtam egykor,
ahol nagyon boldog volt az életem.