Kefir - Ha megtehetném...

Egy titokban lopott csókodnál nincs is édesebb
Várnak ránk és mégis jó most elbújni veled
Mért, mondd mért van még egy másik életünk?
Mért, mondd mért mondják meg, hogy együtt legyünk
Tudjuk azt, hogy vétkezünk és mégis itt vagyunk
Annyi mindent mondhatnánk és mégis hallgatunk
Tudom, megfogadtuk, hogy többé nem lehet,
De kell csak még egy percnyi tiltott élvezet.

És ha megtehetném még egyszer
Hát megtenném.
Mert karjaidba bújva újra érezném
De már soha nem is kell talán
Ha kezed körbe zár, ha bolond szívem csak téged kíván.
És ha megtehetném még egyszer
Hát megtenném.
Csak hazudj még és én is újra elhinném,
Hogy vársz, soha nem lesz búcsúzás
Holnap újra rám találsz
Csak mondd nekem, hogy örökre a két karodba zársz.

Titokban kell lássalak, ez így meddig mehet?
Ez a gondolat itt belül úgy nyomja lelkemet
Mondd mért van az, hogy neked ennyi is elég
Mondd, amit én szeretnék te mért nem szeretnéd
De ha megtörtént, hát megtörtént és tisztán kell, hogy láss
Felébredtünk és az álmunk ébren sem lett más
Azt, mi eddig történt mégsem szégyelled
Csak fáj, de nem bántam meg tényleg semmit sem.


És ha megtehetném még egyszer
Hát megtenném.
Mert karjaidba bújva újra érezném
De már soha nem is kell talán
Ha kezed körbe zár, ha bolond szívem csak téged kíván.
És ha megtehetném még egyszer
Hát megtenném.
Csak hazudj még és én is újra elhinném,
Hogy vársz, soha nem lesz búcsúzás
Holnap újra rám találsz
Csak mondd nekem, hogy örökre a két karodba zársz.


És ha megtehetném még egyszer
Hát megtenném.
Mert karjaidba bújva újra érezném
De már soha nem is kell talán
Ha kezed körbe zár, ha bolond szívem csak téged kíván.
És ha megtehetném még egyszer
Hát megtenném.
Csak hazudj még és én is újra elhinném,
Hogy vársz, soha nem lesz búcsúzás
Holnap újra rám találsz
Csak mondd nekem, hogy örökre a két karodba zársz.